1574. aug. 30-án szül. Szencen Szenci Molnár Albert költő, egyházi író, zsoltárfordító, a 1617. sz.-i magy. irodalom és tudományosság, ill. a protestáns művelődés egyik legjelentősebb alakja (megh. Kolozsvár, 1634. jan. 17.). Tanulmányait szülővárosában kezdte, Győrben, Göncön, Debrecenben folytatta, majd egy 1590-es rövid kassai nevelősködés után egészen 1599-ig külföldön tartózkodott. Ezt követően szülővárosában , majd pártofogókat és támogatókat keresve művei kiadásához, végigjártsa Felső-Magyarországot (járt Nagyszombatban, Késmárkon, Kassán, Szepsiben, Eperjesen, Lőcsén), hogy rövidesen újból külföldre induljon (közben Prágában is járt). 1613-tól ismét odahaza van, megfordult Biccsén, Komjáton, Kassán, Késmárkon, Vágsellyén, három hónapig Komárom lelkésze, majd egy alsósztregovai látogatás Rimay Jánosnál, ill. egy rövid erdélyi kitérő utén ismét Németország következett, ahonnan Bethlen Gábor ismételt hívására 1625-ben tért haza, előbb Kassára, majd 1926-ban Erdélyben telepedett le. Latinmagyar, magyarlatin szótárt szerkesztett, latin nyelvű magyar nyelvtant írt, zsoltárfordításai az első magyar költői műfordításoknak számítanak, döntő hatással volt a magyar irodalmi nyelv és verselés fejlődésére. Szencet mindig és mindenütt szülőföldjének tekintette, magyar hazatudatát hosszú külföldi évei alatt is megőrizte. Szülővárosában emléktáblája van, az 1960-as évektől évente megrendezik a Szenci Molnár Albert Napokat, 1995-ben pedig felállították Nagy János Szenci Molnár-szobrát, a magyar gimnázium ugyancsak a zsoltáríró nevét viseli. Naplója s egyéb dokumentumok alapján Zalabai Zsigmond Szorgos adósa vagyok hazámnak", avagy Életemnek leírása" címmel 1993-ban fiktív önéletírássá összeálló válogatást, 2001-ben pedig Szenczi Molnár Albert emlékezete címmel a zsoltárszerző művein kívül annak mai recepcióját is bemutató kötetet adott ki
