Neves irodalomtörténészek és kritikusok beszélgettek a tavaly megjelent nagy sikerű kötetről, melyet a magyarországi kritika is élénk figyelemmel és igen kedvezően fogadott. A könyv sikertörténetét nyomatékosítja, hogy Vida Gergely épp a napokban vehette át érte a Madách-díjat és a Posonium Irodalmi Díj különdíját Pozsonyban, sőt az is kiderült, hogy a 2006-os év legjelentősebb lírai teljesítményéért járó Forbáth-díjat is ő kapja.
     A Rokokó karaokét Rácz I. Péter, a litera.hu szerkesztője mutatta be, aki a kötet címének elemzésével a vidai költészet verstechnikai hátterének mozgatóit taglalta. Ezek szerint a ‘kagyló’ szóból eredeztethető ‘rokokó’ szó felemlítése a hagyományt hozza működésbe, másrészt pedig ezekben a versekben a hangadás és hangkölcsönzés kap központi szerepet, amit maga a címbéli karaoke szó is kínál az értelmező számára. Különböző szövegbeli és írói hagyományoktól kölcsönöz Vida hangot, így költészetében jól megférnek egymás mellett az ún. magas kultúra jegyei a köznapi beszéd stílusával. Hagyományhasználatában vegyülnek a József Attila, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Parti Nagy Lajos szövegeit idéző szövegegységek a hétköznapi beszédet, szlenget és nyelvi játékokat működtető populáris jegyekkel. Rácz I. kiemelte, hogy ezeknek a megidézett hangoknak a látszólagos véletlenszerű együttlétezésében, társulásában nyernek értelmet a versek, hiszen Vida Gergely a tudós költészet művelője, akárcsak a kortárs irodalomban Kovács András Ferenc vagy Csehy Zoltán. Rácz I. szerint Vida költészete e hangkölcsönzései révén nem csak megidézi, hanem elő is idézi az érzékiséget és – az olvasásból eredő – érzéki örömöt az olvasóban.
     H. Nagy Péter, a kötetbemutató moderátora a későbbiekben írói műhelytitkok irányába terelte a beszélgetést, miszerint hogyan is tervezi meg a szerző egy-egy költeményét, illetve az irodalmi hagyományok továbbírása mellett mennyiben működhetnek inspirációkét az utcáról begyűjtött szövegek és nyelvi játékok.
      A beszélgetésekből egy olyan költészet körvonalai bontakoztak ki, mely több értelmezési síkot mozgat egyszerre, mint ahogy ez a kötetben igen hangsúlyos helyet betöltő szakítás-szonettek esetében is kiderült. Egyszerre szólnak azok a férfi-nő kapcsolat alakulásáról és kérdéseiről, illetve a kötet és az egyes versek szervező elvének egyik alapvető eszközéről, a szakításról és megszakításról. Vida Gergely kifejtette, nem kíván semmiféle olvasatot előírni olvasói számára, de ha meg kellene határoznia kötete tematikai tárgyát, akkor a felejtés játékát tudná megnevezni akként, hiszen ezekben a megszakításokban a felejtés és az emlékezés műveletei érhetők tetten, mivel az emlékezés által mindig kihagyunk és elfelejtünk valamit. Az egyes versekben már csak a felejtés és emlékezés közötti hangsúly változik. Másik fontos aspektusa ennek a problematikának a szonett műfajának átértelmezésében rejlik. Mégpedig abban, hogy a hagyományosan a szerelmi költészet részeként értett versbeszéd, a szerelem létrehozásában érdekelt beszédmód a vidai költészet ironizáló tulajdonságának köszönhetően az ellenkezőjébe fordul, s a szakításban találja meg témáját s formáját.
     A kötetbemutató Vida Gergely kötetéhez méltóan szintén több médiumot tett szereplőjévé. A Rokokó karaoke verseinek polifon hangzásvilága nem csak a kötetről való beszélgetések során válhatott érzékelhetővé, hanem a verseknek hangot kölcsönző felolvasások és megzenésítések révén is. Bíró Enikő versmondó és a szerző felolvasásai színezték és hozták közel az érdeklődőkhöz a költeményeket, akik a kánikula, majd az azt feledtető vihar ellenére is igen szép számban voltak jelen, végül a JönVukk zenekar által előadott Vida Gergely-versek zárták a bemutatót.
     Ezzel a többhangúsággal és egyúttal magának a kortárs lírának több aktuális kérdését is vitató beszélgetéssel a kötetbemutató egy olyan fajta komplex találkozást kínált a közönség számára a költészettel, amelyet sok nagy múltú irodalmi társaság is méltán magáénak tudhatna.