gyakrabban magadra ölthetnéd magad

ne aggódj

több kurázsit

ha magadba bebújtál

légy ő vagy te

helyett

én

így: gyakrabban magamra ölthetném magam

(poéma

14-es betűnagyság másfeles sorközzel

Kassai novella is lehet

de visszafog a túl sokat éltem ott

mintha most is bennem

benne lennék

hol áll meg a harmadik vagon

az állomáson melyről lelépnek

gimnazista lányok

tudnék

emlékezni

mégse beszélhetek

nagymamák már

nem szabad

kiadni régi titkukat

a múlt nő

a jövő apad

szilvaszín a fű

kunkorodik zölddió ég)

fázom

bennem itt bent maradt

a tél

hó a párkányra ül

jég az ablakra duzzad

hó alatt a szél befúj

a sötétség beugrat mint

bundák alatt semmi kis szoknyák korca

mindig mások mondatai

ne félj így biztatnak

sül a hús van párnád asztalod is papír ha kell rá teríteni

sárgát ont a lámpa tarkód alá hó tenyér simul neved virágod ámul

elringat a fehér

elfogyott a riadó

vaskerekek megnyugszanak messze surran  a vonat

harmadik vagon hol áll villanni látom lábadat

a nő

elfelejt

az árnyék megtart

háttal állok

aludni tudnék állva

mint valaha valahol Bohémiában

egy nőről írt vers tartott ébren

vicsorgó tél jutott

fejemben állt az őrtorony

Petri  írt a halott nőjéről

gázsütőbe dugta a fejét 17 évesen

Kepes Sára

micsoda egy nő volt

egy fényképen láttam

micsoda eset egy tükör előtt szoknyacsere

Sára sárba múlt egy cinkos kacsintás miatt

belezúgott Petri

egy életre  s a múzsa múlása lett a metrum

okádjuk ki magunkból

romlottan a múltat

békét a halottnak

gyászhimnuszt neki

ad vodkam ad Petrum

velem nem történt soha ilyen

értem nő ilyet

ha tenne

istenemre …

vendégszöveg  mi éberen motoz kávézacc sűrű éjszakában

s feldereng

2014-ben majd a 70-ik meg nem élt születése napját a dunaalmási temetőben

végigröhögő-heverő poéta ez a Petri azt írta le

hogyan sodorná le a csajáról ismét a bugyit

ha nem dugta volna fejét s ha ő mást nem

ha Sára élne mekkorát kefélne megint vele

de meghalt legszívesebben a koporsóba melléfeküdne

de feszt rászólnak a halottszállítók

ne cirkuszoljon itten

nincsenek kivételek

amúgy megértik

szép ez szép ez a lány

örökké holtan is

ettől a vers egén a már említett átkávézott éj barnul

halott nő combtövén halvány anyajegy

józan vagyok

ad vodkam ad Petrum

ha mégis elmúlnék

miután felöltöttem a homályt

mielőtt elseper univerzum

leteszem a féltett árut az impozáns túlsó partra

nem fogok semmire se várni csak otthagyom

most már a sötété

felhő takaródzik

aludni nem tud

felmordul a régen keresett

vers

sült a hús volt párnád asztalod is sárgát világított a lámpa

tarkód alá nyúlt a hű

hó a párkány  jég az ablak

homályba belegyúrnak vetkőztetnek

csitulok

a vers marad