/Gaál István emlékének/

1.

Lóhalálában 

átrohansz a gyorsvonat 

szerelvényein, 

mintha a robogó gyors-

vonattal versenyeznél.

2.

Az órásinas 

most megáll, tartogatja 

magát az idő, 

a véletlen éppen be-

vásárol, költekezik.

3.

Mikor a semmi 

ágait nyesegeted, 

szemedbe hull a 

fűrészpor, akár a meg-

testesült láthatatlan.

4.

Kitömött pintyét 

visszahelyezi üres 

kalitkájába, 

majd nyitva felejti az 

ajtót akaratlanul.

5.

Ahogy a darázs 

a szirupos vén múltra, 

beindul a perc, 

belefeledkezik a 

kihagyhatatlan létbe.

6.

A szél vállán ki-

köt egy könnyű madártoll. 

Elsüllyed a szél, 

csak arra ügyel, hogy a

toll a vállán maradjon.

7.

Szemem szemedben, 

preparált galamb egy zöld 

ággal szájában, 

pislantásod cseppenként 

megformázza az eget.

8.

Kis begolyózott 

ólomkatonák. Bőrük 

még bedörzsölik 

a kámforos idővel, 

készek a bevetésre.

9.

Aki küzdött már 

az öngyilkosság puszta 

gondolatával, 

egyedül annak maradt 

joga feltámadásra.

10.

Biztosra megy. Be-

tervezi a vakmerő 

véletleneket, 

falfehéren szobroz a 

rend viharkabátjában.

11.

Az elhavazott 

angyalok sítalpakon 

közlekednek, el-

kapva tekintetük, 

mint a bűnös üvegszemet.

12.

Hogy láthatóvá 

legyen a láthatatlan, 

lisztet szór szerte 

széjjel. Már egészen jól 

kivehető egy malom.

13.

Itthon vagyok, mint 

aranyhal-motívumú 

sekélytányéron 

a kiporciózott, a 

még gőzölgő rántott ponty.