hangod búgó csellójáték,

szívdobbanásommal összecseng,

évtizedes csatlóláncot

old rozsdamarta szívemen

 mint kék csatavirág a porban,

előtted úgy kornyadoztam,

mint a feldarabolt disznóorja,

kerültem félgyarmati sorba,

úgy vártam dobjeleidre,

mint esőre a rőt ribiszke

  ajakrésed ostromlom,

mint hunokat a gótok,

verseimmel hódítom 

meg ajakhasadékod

jávorfából készül a fagott,

nem ez a legfontosabb legott,

csert a csermely, ahogy cserfel

ön engem úgy lebilincsel

ajkad fénylő ametiszt,

gyöngyharmatot gyöngyözik

vágyam szökken,lelkendezik,

sajgó szívednek ütközik

galambbúgás a hangod,

balladai homály vetül rád,

idomaid elfedi,

lágyacél láncolat révetegen óvja

lágyékod hajlatát:nyíló barázdád

azért kíváncsi lennék, mint varjútövisre a tövises rája,

hogy önnek milyen a ruha alatti tipográfiája