Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Május
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 33033
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Rajkovics Péter verseiről

Fiatal írók rovata 2007/2008

Az utolsó tollvonás

A költő remegő kezével fogja a tollat,
mint öreg testbe rejtett fiatal lélek,
mert írni, vetni szeretné a szavakat,
elhinni még ringatják a rétek,
azok a sokreményű szépek,
akik ott a túlparton élnek!

A szemében viszont feltűnik egy fénykép,
mi számtalan emlékkel rejti az élményt,
hogy szíve vélt szeretni, és ott a látkép,
mely a tóba temeti e örök rejtélyt!

Gondolatai aztán újra megidézik,
átölelve néhány szerelmeteg lányt,
kik százszor a sírjáig kísérik,
őt és lelkét, a puszta magányt!

Torka kiszáradni vél, hát végül kortyol,
s a halálos méreg a vérében,
egy furcsa imát mormol:
Őrizd meg a mély sebekben,
a falakban és szellemedben,
hogy élni voltam itt, egyszer csendben!


Hányszor?

Hányszor fogsz még ölelésben tartva,
a villámok öröm kórusába lökni,
s hányszor futok majd az égő erdőbe,
verseket kiszáradt ajkammal szavalva.

Hányszor maradok egyedül közöttetek,
hogy láthassam: mit a tömeg eltakar,
mikor hullámzó szédültséget törve,
fellángol álmotokban a pusztuló avar.

Mondd meg, hányszor halok meg!?
Ebben az egyetlen napos életemben,
kérlek, válaszolj, Istenem!
mert eltévedtem, az ördögi rengetegben.


Menekülő létem

Futok mezítelen a havas vidéken,
mint szégyenkező tollatlan madár,
bűneim nem hagynak nyugodni régen,
üvöltik, az utolsó harang vár.

Én még próbálok erőt nyerni,
futva, gyűlölve mindent feledni,
de a lovagok üldöző átka,
ködöt fest agyam falára.

Harcom így végleg alázatot szolgál,
szótlan, mint az üres képtár,
tiszteleg, s hitetlen hittel csodál,
te kegyelet nélküli csontgyár.



Nem tudom, miért éppen engem választott Rajkovics Péter, hiszen köztudottan avantgarde költészettel foglalkozom, ezek a versek pedig túlságosan is hagyományosak az én ízlésemhez. Csupa olyan jelző merül fel bennem elolvasásuk közben, mint: nehéz, haragos, barokkos, borús, melyek azon túl, hogy sötét hangulatot árasztanak, nem szólnak semmiről. Ezek a versek nem gondolkodnak-gondolkodtatnak. Olyanok, mint egy ódon kastély áporodott szaga, amiről nem tudod, honnan ered, de határozottan jelen van.
Gondban vagyok az olyan képzavarokkal is mint: „a halálos méreg a vérében, egy furcsa imát mormol“, vagy „a lovagok üldöző átka, ködöt fest agyam falára”, továbbá „Gondolatai aztán újra megidézik, átölelve néhány szerelmeteg lányt”.
Azt javaslom Péternek, hogy előbb próbálkozzon egyszerűbb, vidámabb szösszenetekkel, lehetőleg vidám pillanataiban, esetleg egy üveg barikolt villányi királycuvée mellet. A bánatát fojtsa az üvegbe, aztán jöhet a VERS!
Juhász R. József

Nem mint elemző, inkább mint versolvasó ember tennék néhány megjegyzést ….
Legelőször talán arról, hogy felteszem, a szerző tisztában van az írásjelek használatával. Tehát csupán „félregépelésről” van szó, amikor a szövegek tagolása közben nem egyszer zavarbaejtő módon „adagolja” a vesszőket.
Példa:
                   „Nem lenni
        Csak hallom, ahogy távolodtok,
         s érzem nem éreztek semmit,
         félve éltek, s könnyek nélkül,
keresitek minden nap, elveszett álmaitok.”
Nyilván szőrszálhasogatás (is), de ha a költő egy adott versen belül az írásjelek használata mellett döntött, akkor a „s érzem, nem éreztek semmit”-hez kell az a bizonyos vessző, akkor is, ha az a bizonyos „hogy” szócska értelemszerűen feleslegesen nem íródott ki. Az utolsó két sorban ellenben legalább két vesszővel van több, mint kéne. Ez viszont már értelmezés kérdése is, mert vagy azt szerette volna közölni, hogy „félve éltek, s könnyek nélkül / keresitek minden nap elveszett álmaitok.” Vagy pedig azt, hogy „félve éltek, könnyek nélkül, / s minden nap keresitek elveszett álmaitok.” Az ilyen „vesszőlködésekből” mindhárom általam olvasott versben akad. És az „s”-ekből is mintha a kelleténél több lenne…
Azután ott van a versformák kérdése. A szabad vers - ugye - lehet rímes és rímtelen, sőt a kettő keveredhetik is: mint például ebben az esetben. Mégis, épp emiatt nem túl szerencsés, hogy a párhuzamos mondatszerkezetek egy következő versszakban a sorzárlatok összecsengésével hirtelen és szeszélyesen átcsapnak négyes rímbe („Nem lenni”). De a másik két versben („Keresztet állítók”; „A tél fázik”) is vegyülnek a sorvégeken a félrímek, a keresztrímek, stb. Ez természetesen nem feltétlenül hiba, sőt! Hiszen a líra formakincse rendkívül színes és változatos (mást ne mondjak, a rímes vers csak egy a kötött versformák közül). Az viszont fontos, hogy a mű alkotója – ha ösztönösen is --, de összehangolja a tartalmat és a formát. S itt, ezen a ponton --már ami a tartalmat, a mondanivalót illeti -- végképp meg is akadtam.
Az igazi, nagy lírikusok természetesen – magyarok és nem magyarok – élményszerűen, belülről érzik a verset. Paul Valéry, a XX.század egyik legnagyobb francia költője mondta: „Az első sort az istenek kegye adja, ám a másodikat már a költőnek kell hozzáfűznie.” De úgy is fogalmazhatunk, hogy a vers a képzelet intim drámája, ami által az olvasó „megismerheti” a költőt.
Rajkovics Péter verseiben vannak nagyon szép sorok. Mint például „elvesztünk az úton, ketten, egyedül” (Nem lenni), vagy A tél fázik című vers csaknem teljes egésze. Emellett sajnos nagyon erős képzavarok is: a Keresztet állítók című vers csaknem teljes egésze. Egy mindenesetre bizonyos: ha nagyon odafigyel, sikerülhet levetkőznie az olyan közhelyszerű mondatokat, mint a „keresitek minden nap, elveszett álmaitok”, hiszen ez a kitétel már egy női magazinban is megszokott…A szövegek alapján (világfájdalom egyes szám első személyben) úgy gondolom, hogy a szerző még nagyon fiatal. Bízom benne, hogy még sok nagyszerű verset olvashatunk tőle, az íráskészsége mindenesetre megvan hozzá!
Tisztelettel: Csepécz Szilvia



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2007/2008
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2007/2008:

Crane Tresaille

Hír értékelése
Értékelés: 3
Szavazat: 1


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2007/2008

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.15 másodperc