Kedd este, nyolcvannégy éves korában elhunyt Lovicsek Béla, a szlovákiai magyar irodalom egyik legkedveltebb alkotója, próza- és színműíró, újságíró, pedagógus, közíró.

Nagypeszeken született munkáscsalád gyermekeként. 1952-ben nemzedéktársaihoz hasonlóan ő is a pozsonyi pedagógiai gimnáziumban szerzett tanítói oklevelet, ám pályatársaitól eltérően ő sokáig a katedrán maradt. Többek közt Nyírágón, Zsemléren, Ipolyszakállason, Zalabán és Csatán tanított. 1969-től 1978-ig a Csemadok központi hetilapjának, a Hétnek volt munkatársa, majd 1982-es nyugdíjazásáig a Csemadok KB titkára.
Rendkívül termékeny alkotó volt, írt verseket, regényeket, elbeszéléseket, színműveket, riportokat, közéleti cikkeket és rádiójátékokat. Regényei és rádiójátékai közül többen emlékezhetnek A nagy sztori, Hoszszú volt az út, Vívódás, Állj meg a küszöb előtt, Válaszúton, Az öreg kertész, Rózsák a kertben, Bosszú, Haragosok, Húsz év után, A csillagszemű asszony, Baj van a szerelemmel, Tűzvirág, Végállomás, Alattunk a város, fölöttünk az ég, Sem veled, sem nélküled, Ezüstlakodalom, Forgószélben, Végállomás, Égre nyíló ablak című műveire, hogy a legfontosabbakat említsük. Művei közül többet (pl. Húsz év után, Baj van a szerelemmel) szlovákra is lefordítottak.
Lovicsek Béla rendkívüli népszerűségét varázslatos és könynyed mesélőkedvével érdemelte ki a szlovákiai magyar olvasók körében. Egyszersmind legendás alakja volt a pozsonyi irodalmi életnek. Pályatársai sosem felejtik szarkasztikus humorát. Temetése holnap délután 5 órakor lesz a csatai temetőben.