| Fiatal írók rovata: Crane Tresaille |
- Prológus -
engem valaki a járdán szült világra néha még a tarkóm is meg-megtapogatom itt a parkban varjat zabál a tölgyfa Tudod minden virág felrobban néha egy hasonlóan lázas májusi napon
- Legyen a tudás mindenkié -
kikényszerített törekvési reflex megint mi a faszt csináltam? készültem, aha. remekeltem, aha. deszép felelet volt, ...aha. erény ez? megdicsérnek, mert épp bevágtam gépiesen, mire jött rá szegény Maxwell. erény ez? de tényleg, erény ez? azt sem tudom, mit jelent, amit mondtam de megdicsértek, mert elszavaltam mint egy rímtelen szabad verset ez azért elég alternatív... a pre-futurista irodalom legnagyobb költője Maxwell izzadtak az idegeim kihívott lefeleltem. és otthon ezek a nyugalomhoz szokott idegeim akiket alvással kényeztetek máskor elsírták magukat bele a vécébe szájon át csak az öcsémet sajnáltam kitudja most mit gondol a gimiről, milyen hely az? kemény és vaskarmokkal megkövetel, biztos... erény ez? Maxwellre gondoltam, amikor teledugult az orrom hányással drága örvényerősség, kedves mágneses fluxus Nb = 0 asszem görcsökkel aludtam el de legalább elaludtam hát ez volt az ára megérte? kérdem én az összes kurva minisztert: megérte bazdmeg? amíg te a zseniális fizikus nevét betűzöd, addig belefojtalak négy év hányásába tessék talán most megnyugodtam - Paratürelem - zavarban fekszem úgy hullámzik a jövő minden bizonytalan annyira hogy már nincs is kedvem belevágni megvárom amíg elmúlik addigis álmodok egy hosszút és majd füstölök is így alva pihenj és hagyj pihennem ha valaki felébreszt annak nem adok cigit - Szerelem - nyitott könyvet nem nyitok ki hangos zenét sem hallgatok beszélsz nyüzsögsz állandóan soha nem voltál titok --> vagyis: én vagyok a szentisten - te meg csodálsz rózsaszín révületben - (ejaculatio praecox) - forró, őskatlan szájából száguldó áramlat hullámán hangzavart ordító ördögdal száll, hatalmas robajjal utat tör magának suhan az alagút fénytelen járatán és áttör az önuralom meglazult kapuján. "bocs." - Prognózis - „mint amikor elszürkül a boldogság s azt felváltja a mámor mint mikor elmúlik a kolera és megfertőz a pestis úgy most újból célba vesz Ámor“ – ekképp méláztam a folyóparton ott táncolt a télbe csalt tavasz vízbe lógatva fáradt lábam szerelem és bánat elhagyott végre – frissít a tudat soha nem jön vissza ugyanaz most is kint ülök a folyó mellett habzanak messze az álmos felhők és én új lángra várok mert már érzem a meleget a jövő nyár képei is mind jobban rémlenek mikor vártam az új szeretőt vártam és eljött csak jöjjön hamar és minél több sodorjon el most a víg órák árja vénült koromban ne bolondítson már mert minek Most kell megélni a sok emléket ifjúságom ne véssz kárba! - III. - Kettétört pókokban visszhangzik a skizó. - Buláj - valami kertben heverek már alig vannak pedig még előbb voltunk itt egypáran ja láttam hullócsillagot augusztus tükörbe nézek: az égbolt hatalmas és koromsötét én most kicsi vagyok és falfehér ezektől a távoli hangoktól meg már tengeribeteg vagyok rosszullét a fénytől - sziasztok - - de megyek. hova? - - kicsit szédülök, nem baj? - - nem esünk el, nyugi szorítlak - - nevessünk mindenen egy óra több pohár is törik -> ez sport! pár korty jókedv pár korty őszinteség pár korty beszélgetés hallgatlak és a szavaidnak színe van hangulattársaság kemény reggel lesz... ülök a padon rapszodikusan néha köpködök - basszameg már majdnem mindenki elment - - ez az izé meg itt maradt - - ne, ne bontsd ki...! - - okés! a nyárra! a csajokra! hányni már nem ezekre fogok. ülök a padon ami már inkább csónak egy viharban abszint tengerén a galád hanghullámokat kevés sikerrel fogom vitorlába fények - tócsa hideg a tenger, hadd aludjak fú fekve nem jó akkor inkább csak ülök híres ember utcai szobra vagyok az embereket nem látom csak a mozgást mégsem érdekes ez az egész függőágy fúúúj! vetkőzőpóker szép, szép. még utoljára kirohanok az ágyból valaki oda is jön hozzám de aztán zavartalan mélyálom a reggel meg olyan fejtámasztós. emberek között ülök a padon és írogatok park, faasztal, gyep kedves pincérnő (lám ezt is ideírtam, K.... :) ) Tegnap a platánfák alatt megint gondolkodtam mi legyen? még nem döntöttem de azért örülök, hogy elhívtál. - Net.pókháló.ban - fülhallgató monitor billentyűk beszorultam halasztok nélkülözök lemaradok mert még öt perc és kész a letöltés - VI. -
Firkáljak vagy üvöltsek! - Epilógus (summa summarum) - aki mélyen alszik, az sodródik az árral nem áll meg büntetése az örök-mozgás. aki egyszer felkel, elfelejti aznapi álmát soha nem folytatja tovább büntetése a halál. ezért légy félálomban - kapocs leszel két világ közt: az álmod a való, a való az álmod vezére büntetésed a megismerés. - XVIII. -
a következő grúz államünnepkor találkozunk. - Crane Trésaillé –
Kedves Crane Trésaillé! Hadd tippeljek: fiú vagy, nagyjából férfikész állapotban, a hajad inkább hosszú, mint rövid, vagyis alapjában rocker lehetsz, de azért némi belgás beütéssel. (Tankcsapda kizárva!) Legalábbis ilyesmit sugallnak a verseid. Számomra. Most… De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amit csinálsz, az állat jó. No nem minden…, meg ami, az se mind ugyanannyira. Tetszik, hogy sokfelé tapogatózol, hogy képes vagy frissen rámozdulni minden késztetésre. Nem okosozol sokat direktbe, a jobb dolgaidban szépen be van ágyazva a mondanivaló. Nem lobogtatod eszeveszetten az olvasmányélményeidet se – hagyod, hogy hatások érjenek, és azt is van türelmed kivárni, hogy ezek a hatások be- és összeérjenek benned. Nem görcsölsz, nem érezni, hogy a kultúrateremtés felelősségének rettenetes terhe nyomná a vállad, vagy hogy valamely népszerű ideológia fűtötte heroizmus dagasztaná hordószónoki méretűre ifjúi kebeledet. Szóval a hozzáállásod olyan mintaszerű, mintha csak iskolába se járnál. És most távirati stílusban a konkrét versekről: Szerintem a Buláj a legjobb. Kevésbé összefogott, de azért ütős még a Legyen a tudás mindenkié. Meg a Paratürelem is eléggé ott van. A Prológus már picit halványabb, a Prognózis pedig haloványabb (a szóképeid itt is érzékletesek, de nem áll jól neked ez az emelkedettség, a végén az a felszólítás meg olyan, mintha egy szlovákiai magyar József Attila-epigon írta volna a hatvanas évek elején). A Szerelem utolsó négy sora feleslegesnek tűnik, bár az eleje se igazán érdekes, a Net.pókháló.ban pedig kicsit érdektelen. Sajna, az ejaculatio praecox-ból is csak ez a képzavar emlékezetes: „hangzavart ordító ördögdal száll”. Az Epilógus meg szájbarágós. A kicsik felejthetőek. Ennyi. Persze még a legjobb munkáid is sok csiszolást igényelnének, de ez itt most hosszadalmas lenne. Meg aztán nem nekem kell megmondanom a tutit, én csak kétségeket támaszthatok, javasolhatok, ötletelhetek, lamentálhatok, reflektálhatok... – mindez viszont dialógust igényelne. Levélben – egyedül – nem megy. Hizsnyai Zoltán
|
|
|
|
| |
Kapcsolódó linkek | |
Hír értékelése | |
Értékelés: 5 Szavazat: 1
| | Parancsok | |
|