Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Köszöntők: Az alapozó emlékezete

Köszöntők

Turczel Lajos élete és műve átfogja és megjeleníti a szlovákiai magyar történelmet. Beleszületett a huszadik század nagy kor- és sorsfordító változásaiba, egy éves, amikor létre jön a Csehszlovák Köztársaság. Sorsa, pályafutása magán viseli a történelmi kataklizmák minden drámai jegyét. Megélhette ritka örömeit és súlyos sorscsapásait!


Sajátos történelmünk formálta őt szellemiségi emberré. Az Ipoly és Garam-menti faluvilág és a paraszti létforma jelentette gyerekkorát, megérintette a hazavesztés és a kisebbségi lét kezdetének metamorfózisa, az idegen érdekekkel és demokratikus vonásokkal átszőtt köztársaságbeli magyar élet felemássága, a határváltozások és a tanulási lehetőségek komorsága, a második világháború kataklizmája, az utána következő szótlansága és levegőtlenség ideje, majd a talpra állás és kultúraépítés problematikus kora, a kisebbségi élet, mely máig ér.
A mai ünnepi alkalommal ez az életút a múlt századról üzen s a hazai magyar alkotó értelmiségről. A nagy nemzetek számára természetesnek tűnő adottság, hogy sorsfordulóikat, kimagasló egyéniségeik tetteit a nagy nép súlyával nyomosítva, mintegy erejükkel megnövelve állítsák világméretű közfigyelembe, hogy így a maguk érdemeit is növeljék. A kisebbségeknek erre ritkán van lehetéségük! Hatalmuk csekély, erejük korlátozott, bár szűkre szabott esélyeiken belül némely képviselőjük teljesítménye morális és emberi értelemben talán nem is csekélyebb, mint amazoké! Szükséges, hogy legalább a kisebbség maga tartsa számon történelmének és kultúrájának kimagasló alakjait! Ha már az érzéketlen világ kevésbé vesz róluk tudomást. Turczel Lajos egyike azoknak, akikre méltán büszkék lehetünk! Annál is inkább, mert életműve nem csak példaértékű, hanem számos – előre mutató és ma is érvényes – vonatkozásában őrzi a kort, melyben élt és alkotott. Emlékezete szinte kézzel foghatóan megtestesíti a huszadik századot. Tudjuk, az utókor néha hálátlan lehet, de a mai nap most másról tanúskodik!
Emlékemben él egy régi kép, rajta néhány fiatelember egymás mögött. A sor élén Turczel Lajos áll. Az ifjak előre, kissé a magasba néznek, felszegett fejjel mintegy a jövőt kémlelik, s Turczel fejtartásában és tekintetében valami magabiztos eltökéltség és dacos fiatal erő néz szembe a világgal. Óhatatlanul olyan érzést sugall, hogy ezt a jellemet nem lehet megtörni, mert célt lát maga előtt, meggyőződésétől nem lehet eltántorítani! A hetvenes évek közepén küldte a képet az Irodalmi Szemle Első közlésem című sorozatába, könnyű emlékezetembe idéznem, annál is inkább, mert akkori megérzésemet ma is igaznak vélem! Turczel a háborús magyar időkben jogot tanult, majd doktorált Budapesten, részt vett a háborúban és megtapasztalta a hadifogságot, később jogi végzettsége arra volt elég, hogy gazdatiszt legyen a kiskeszi állami gazdaságban. Ezen évek ma nagyon is nyilvánosak, másrészt az egyéni sorsok alakulása okán rejtélyesek is! Jó lenne tudni, milyen benső önmozgás s nyilván külső erők tették, hogy Turczel  1951-től a komáromi gimnázium tanára, majd igazgatója lesz. Legendája azonban ezzel indul! Irodalmunk kezdeteivel, melynek formáit azóta is vitatjuk, s tényeit lassan elfelejtjük, pedig írásbelilésünk és szellemtörténetünk határköve. Feledésbe vesző értelmiségi gyerekkorunk! Ezért annál fontosabb, hogy a maihoz hasonló, a személyes életpályák ívét felidéző alkalmakkor felvillantsuk emlékét. Annál is inkább, mert itt kezdődik Turczel Lajos „alapozói” munkája: kultúránk oszlopos tagjai kerültek ki diákjai közül! Tanáruk egyénisége nyomta rájuk a gondolati stigmát, amely későbbi pályájukat fémjelezte. Az irodalmárok közül elég említenem Koncsol László, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos nevét. Mindenekelőtt az alkotómunka felelősségét kaphatták tőle. Egész életműve a feltárói-nevelői lelkületében ágyazódik. Amikor, immár kész értelmiségi fegyverzetben Pozsonyba jött, azt tudta, amire a legnagyobb szükségünk volt: tudatosságot vinni az ösztönösségbe, megalapozni a hiteles irodalmi gondolkodást! Voltak már kezdeményetések, tehetségek is akadtak, közlési lehetőség a lapokban, a magyar nyelvre szomjas olvasók várják az írók-költők szavát, már csak azt kellett megfogalmazni és esztétikai rendszerbe foglalni, hogy mit akarjon és hogyan tegyen az irodalom!
Sajátos reformkorunknak látom az akkori időt s benne Turczelt alapozónak. Ahogy a tizenkilencedik század elején a magyar reformkor nagy alakjai megfogalmazták és új alapokra helyezték a nemzeti kultúra és tudományosság rendszerét, ez a mi reformkorunk építkezni kezdett a pusztaságban, emberi jegyekkel  né.pesített be sivár szellemi tájakat, ugarföldbe kulturális növényzetet ültetett. Hirtelen élni kezdett a nyelv, az írás, született a gondolat, és a nagy felbuzdulást elöntötte a lelkes ösztönösség. A nagy burjánzásba az ideológia vitt eszméket és irányokat. Semmiképpen nem az igazi irodalom elvei és értékrendje szerint. Ebben az összefüggésben és formai ügyeskedésben kellett kitűzni a reformcélokat, megfogalmazni az alapozó gondolatok értékrendjét, a hiteles irodalmi irányt. Már megjelent az Új hajtások című antológia, margójára Fábry Zoltán megteremtette a Harmadvirágzás fogalmát! A mélyreható kezdések tartalmaznak romantikus vonásokat, a történelem is kedveli őket! Turczel Fábry eszmekörébe kapcsolódik, de a maga módján, nem tanítvány lesz, hanem gondolati rokona, eszmei társa! Fábry távol van, magányos csúcs Stószon, Illyés megfogalmazásával, mintegy az elpusztított hagyományok „szentszagú” őrzője, Turczel köztünk él, idősebb és tapasztaltabb, ám baráti sorstárs. Arra hivatott, hogy példát adjon és igaz utat jelöljön ki számunkra. Ő járható utakat alapozó munkás! Klasszikus műveltsége, erkölcsi ereje és emberi következetessége tették képessé, hogy meghatározó egyéniség legyen. A Fábry ellen irányuló politikai támadásban egyedül ő kelt védelmére, a fiatalok, a „nyolcak” antológiáját nem csak válogatta és útjára indította, hanem óvta is őket a támadások ellen. A közösségi szellem fejlődésének, útjának agondolatok a kockakövei, ilyen értelemben lehetett alapozó! Az induló nemzedékek esztétikai tájékozódását egyengette. Első könyvének a címe: Írások mérlegen. A másodiké: Írás és szolgálat. A címek önmagukért beszélnek. Magára az írásra, mint az alkotás lehetőségére koncentrálnak, mely olyan munka, amely történelmi érvényű, az egyén sorsát megjelenítve a közösség létét fogalmazza, annak esélyeit kutatja! Korszakos műve a Két kor mezsgyéjén, benne hagyományainkat és múltszemléletünket alapozta meg. Tisztázta kultúránk összefüggéseit, a mű jegyzetaparátusa is utánozhatatlan hozadék: teljes értékű, mindenre kiterjedő adattár! Olyasn magaslatot alkotott, amelyről áttekinthetjük elődeink szlovenszkói magyar „birtokát”, megérezzük az erőt, amely éltetett és összefogott egy sajátos kultúrát, az első köztársaság magyar életét. Az éber politika megérezte a mű „szellemiségét”, nem tetszett neki, alkalomra várt. 1968 után közvetve számon is kérték és Turczel Lajost félre állították. Nem törte meg őt, de más utakra terelte, kutatómunkájával még számos értékkel teljesítette alapozó küldetését.
Emléke előtt fejet hajtva átérezzük művének súlyát. Rádöbbenve, hogy valahol mélyen szellemisége és tartása bennünk él! Kor- és sorstársaiban, tanítványai ezreiben, kultúránk igaz értékeiben él tovább! Földijeként az alsó Ipoly- és Garammente regionális szellemi alapozójának is érzem őt, a palóc mentalitás nyugati nyúlványát képviselő, meghatározó gondolkodónak. Ez a táj, talán nagyobb nyitottsága, felvonulás-terület volta okán kevésbé él egységként a köztudatban! Annál nagyobb elismerést és tiszteletet érdemel szülőfaluja, Ipolyszalka önkormányzata és közössége, hogy magukévá teszik Turczel Lajos szellemi örökségét és emlékét hagyományként kívánjuk gondozni, megőrizni, éltetni tovább!

Duba Gyula

Elhangzott Ipolyszalkán, 2008. november 21-én, Turczel Lajos síremlékének felavatásán.




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Köszöntők
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Köszöntők:

A 75 éves Mács József köszöntése (2006)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Köszöntők

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.23 másodperc