SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Vélemény a Text-túráról

Pál Ilona : Vélemény a 2010.5.7-9-i text-túráról.
2010. 5.11-én írva.

Eddig 3 alkalommal voltam a táborban. Mind más volt. Megitéléséhez fel kell idézni a régebbi összejövetelek feljegyzéseit.

http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=730
Rólunk írták: Vélemények a XI. Fiatal Írók Táboráról
http://www.szmit.sk/modules.php?name=Stories_Archive

Ez a mostani text-túra elég döcögősen indult . Hizsnyai Zoli kritikája elgondolkodtatott. Elég nehéz volt utánna visszazökkeni a saját világomba. A Zoli tanácsát megfogadva, megpróbáltam a 21. század modern világában gondolkodni, számomra új stílusban írni.
A Juhász Kati nagyon jól oldotta a hangulatot. Nagyon jó feladatokkal látott el bennünket, ami meg is hozta a gyümölcsét.
Az utolsó nap, pedig egyszerűen tökéletes lett, olyan emberi. A Juhász Kati adta feladat megoldásába bekapcsolódott Nagy Erika, Z.Német István és a Német Zoltán is.

Mindenkinek 60 perc állt a rendelkezésére , a mentoroknak és nekünk is.

Így betekintést nyerhetünk, hogy alkotnak a nagyok. Ez egy különösen szép gesztus volt a részükről. Le a kalappal. Mindent egybevetve, jól sikerült a hétvége.

1 feladat a Juhász Katitól: Olyan alkotást kellett írni , amiben nem volt i, í betű.

Pál Ilona : Árny   ( 2010.5.8 )

Epedő szemed remeg,

suhanó árnyék követ,

csak szkennelt levél jön,

úttörője a szürke ködnek.

Csatornák USB sávon,

porfelhő a láthatáron.

Várom hogy lássalak,

sötétben egy árnyalak.   ( egy árny , s falak ).

Pál Ilona : Jelek   ( 2010.5.8 )

Testedben az erő,

ha lüktet , az a nyerő.

Szellemes dupla csavar,

a test, testet takar,

Nehéz a szemgolyó játék,

fáradság az új ajándék.

Pál Ilona : Távolság   ( 2010.5.8 )

Különcök földjén,

megállt az élet,

kémleled a messzeséget.

Ezeréves ősibor ,

új regényben csavar,

a polcon elsárgult kép.

Pál Ilona : Élet a versben   ( 2010.5.8 )

Végtelen utak, versbe ágyazva,

körbezárt terek az űrben.

Eső után éledő hajtások.

Palackba zárt (rövid) üzenet.

Fagyöngyöt nevelő tavasz.

S lelkedben ketyegő bomba,

elfutnál, de felesleges volna.

Részegen, azonosulsz a korral.

Agy szülte virító dzsungel,

panelerdők, s nyúlketrecek.

Dobozba zárnának, de nem lehet.

Némaságra kárhoztatott,

rég elavult szavak.

Lelkedben tükröződő álmok,

szétpattanó buborékok.

2 feladat a Juhász Katitól: Kosztolányi Dezső : Esti Kornéljának kilencedik fejezetében mit mondhatott a bolgár kalauz ? Prózát kell írni, melyben a következő dolgoknak kell szerepelniük :

-         Miért nevet a kalauz ?

-         Miért fontos a levél ?

-         Ki ez a kutya ? Miért kell gyűlölni ?

-         Miért lett mérges , miután megnézte a képet ?

-         Miért fontos a 2 kabátgomb ?

-          Mit mondott reggel ?

Pál Ilona : A bolgár kalauz kiegészítése ( 2010.5.8 )

Rövid időre új barátra leltem.A bolgár a bizalmába fogadott.Ömlenek belőle a szavak. Hosszú történet lesz.A szeretet és a harag, váltakozva keveredik a mondatok közé.

Meghatott. Életérzés ez a javából . Régi történet tépte seb.Erejét még a vulkán is megirigyelné.Ütőeret megmozgató erő. 200-al vissza a multba.A család a fénykorát élte ekkor, körberagyogta még a szeretet fénye.A gyererkek egy új barátot

kaptak.Értelmes,hűséges jószág volt.Csak éppen beszélni nem tudott. Ő volt Linda, a farkaskutya. A gyerekek ,úgy két- három évesek lehettek, ekkor ő játszotta a pesztunka szerepét. Csodálatos idők. De hirtelen ennek is vége lett. Szertefoszlott mint a buborék.

Hirtelen elmosolyodik. Örömrózsák virítanak arcán. Még ma is hallja a gyerekek vidám sikítását, ahogy siklik a szánkó. Két kicsi test , szinte repül a havon. Linda pajkosan, csaholva fut velük. A régi útvonalon, körbe a kedvenc fa körül, majd irány a ház .

Ragyogó szemek. Szavak nélküli üzenetek.   Hirtelen elkomolyodik.

A kiürített szoba emléke feldereng. A szülők dolgozni mentek. Kemény idők.

A két kicsi pára és a kutya, jól elvannak hárman. Linda tudja a dolgát.A piciket óvni kell.

Ha a két apró kis kéz a kilincset veszi célba, a gyenge kis test és az ajtó közé ül, elzárva az utat. Ilyenkor az apró kis kezek, a bundába nyúlnak. Húzzák, de csak farokcsóválás a válasz. Néha egyet vakant. Négylábú barátunk a kilincsre ugorva , ha kell, bármikor kinyitja az ajtót.

Pontos terv szerint zajlik az élete. Nappal a lányokkal a házban, éjjel az udvaron a ketrecben.Ezt várja el a társadalom. Egyik éjjel beborul az ég.Sötét felhők tornyosulnak.

A szomszéd tyúkjait valami sorra kiteríti. Linda ösztönösen kikaparja magát, irány az ól.

Későn érkezik. Ekkor ér oda a tyúkok gazdája. Mérhetetlen haragra gerjed. A kutyának vesznie kell. Hajthatatlan. Hiába magyarázom, a mi kutyánk, ez az áldott jószág, higgye már el, nem lehetett . Tyúk kell, kétszer ennyit veszek. De az irigység , rossz tanácsadó. Mi pedig egyszerű emberek lévén, tehetelenek vagyunk. A szomszéd pedig valami posztot kapott a tanácsban. A hatalommal szemben pedig nem sokat lehet tenni.Sorscsapás.

Végignéztük ahogy lelövik a családtagot. Mert az volt, az életünk része.

S ekkor a zsebébe nyúl.Két gomb kerül elő.A régi kabát gombjai. Kutyánk kedvencei voltak. Mindig ezeket böködte, játszott velük, ha menni akart. Jelekből értettük egymást. Két kedvenc szokása volt. Játék a gombokkal, vagy a kabát alját húzta, ilyenkor a lányokkal történt valami, éppen elestek vagy sírtak.

Hirtelen ötlettől vezérelve, ekkor egy sárga, fakó levelet vett elő. A lányok küldték, benne a képpel a kutyával, ahogy csillogó szőrrel, fekszik szépen. A képen a golyó ejtette seb nem látszik, de én pontosan látom, becsukott szemmel is meg tudnám mutatni.

Hirtelen megváltozik a hangja. Tudja,néha haragszom a kutyára. Miért kellett mennie ?

Jót akart és lám, ez lett a veszte. Nem értette meg az emberek bonyolult világát.

Egy percre elcsuklik a hangja. Dühös éppen, haragszik a négylábú társára, aki csak így egyszerűen itthagyta őket. Pótolhatatlan veszteség.Hirtelen, kérdésekkel halmoz el.

„ A kérdések egyre gyorsabban és határozottabban kattognak, mint a fegyverek, a mellemnek szögezve .“ Választ váró szemekkel , szinte a vesémig néz. Felteszi a kérdést. Te is végignézted volna, ahogy lelövik a kutyádat ? Igen ? Nem ? Szembe kellett volna szegülni ?

Fejjel menni a falnak ? Vár. Várja mit felelek. Szemöldökét felhúzva, figyel és vár. Gyerünk , vallj színt. Mond meg, drága jó barátom. Elgondolkodik. Tudja jól döntött, nem volt mit tenni. A családra is gondolni kellett. Türelmesen vár, kiváncsi a válaszra.

Végül rábólintok, ösztönösen érzem , igen a helyes válasz.

Ekkor elmosolyodik, az öröm kiül az arcára., az üzenettel : Lelki társra leltem, aki megért.

A fájdalom vájta krátert, lassan be lehet temetni.

3. feladat a Juhász Katitól: Tizenegy véletlenszerűen összeválogatott mondatból kellett értelmes szöveget alkotni, úgy, hogy a mondatok változatlanulszerepeljenek az alkotásban.

Rendelkezésre álló idő 60 perc volt.

Pál Ilona : Kínai étterem .    2010. 5. 9.

Kínai étterem. A főváros közepén. Vadonatúj márványpadló, kézzel csiszolt remekművekkel.

Belépni csak kiváltságosoknak, puha szőrmepapucsban.

Kisasszony , hát önnek nincs papucsa ?

Ekkor : MEGÉRKEZETT A GONDNOK A KULCSOKKAL.

Elővette a szeretői számára félretett , aranyhímzésű , sárkány motívummal ellátott papucsokat.

NA KÉNYELMES ?

Majd rögvest, nevetve közli : Csodacipellő. A barátnőm imádja őket. Utánna mindig boldog, tudja tőlem kapta. Viselése után ,a szeretkezés is jobban megy.

A NŐ ARCÁN SZOMORÚSÁG, MEGBÁNTOTTSÁG, FELHÁBORODOTTSÁG SZÉLES ÉRZELEMSKÁLÁJA TÜKRÖZŐDÖTT.

Mondja kérem, nem lehetne kivételt tenni ?Harisnyában nem mehetnék végig a drága padlón?

SZÉTTÁRTA A KARJÁT , A MOZDULAT JELEZTE, HOGY ÉPPEN LEHETNE IS.

De nem, mégsem. Megláthatják, hát jaj nekem. A kisasszony óriási önuralommal viseli a papucsot. Mereven. Tartózkodóan.Még a szeme se rebben. Megunva a dolgot, később gyilkos kekinteteket küld a vidám gondnok felé.A mosolygó férfi hirtelen rosszul lesz.

Mondana valamit.

DE MÁR CSAK EGY BÓLINTÁSRA FUTJA, AMINT AZ AJTÓ FELÉ TÁMOLYOG. Infarktus. Tudja a sok munka és a szex .Hiába, nem bírta a megerőltetést.

NEM SZÓLTAM, MEGSZOKTAM MÁR A FURCSA ESZMEFUTTATÁSOKAT.

Közben megérkezett a barátnőm, hagyományos, régi, kényelmes papucsában.

Megállás nélkül beszél. Én meg se hallom, hirtelen utolsó mondatára eszmélek fel a kábulatból. Megkedvelt mi ? Majd nevetve közli : Sárkánypapucs, csak neked. Szeretettel.

-         HOVÁ AKARSZ KILYUKADNI ?

Hát az az izé, ott a lábadon. Tudod ,csakis a szeretőinek engedi meg viselni.

Ez köztudott. A hideg futkos a hátamon. Zavaromban, az egyik lábammal rálépek a papucs sarkára. Recsegve, szétszakad az értékes anyag.Jaj nekem. Hát éppen velem esik meg az ilyesmi. Most mi lesz ? Ugyan, legyintett barátnőm.

-         „ KÍNAI “ – BÖKÖTT RÁ EGYKEDVŰEN.

Bógli.Nem nagy veszteség.Ekkor megérkezik az új gondnok. Kéri vissza a papucsot. Egy tucat ember előtt . Kihúzott háttal, méltósággal, adom vissza a papucsot. Azzal a méltósággal, amit még hirtelen össze tudtam kaparni a romok alól.Szégyenfoltal az arcomon.

-         SAJNOS NEM LÁTTAM, ASSZONYOM.

Szólalt meg a gondnok, megértő szemekkel.

Kilépve a fényre, szemeim előtt homályba borul a világ .Eddig futotta az erőmből.

Mi volt az ?

ÚGY HANGZOTT, MINT EGY PISZTOLYLÖVÉS.

Á, nem (dehogy), csak a kisasszony esett össze.Bizonyára keveset evett. Tudja , ezek a mai fiatalok a drasztikus diétáikkal. – bölcselkedik egy korosodó, idős asszonyság. Varázsló kellene ide, aki megváltoztatja a fiatalok látásmódját.

NEM VARÁZSLAT KELL IDE, HANEM SZAKÉRTELEM.