Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32974
Linkajánló
 Negyedik közelítés a Kassák-kódhoz

Rólunk írták
Az érsekújvári Kassák-szimpóziumról

www.litera.hu

Március 24-én utolsó napjához érkezett a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (Juhász R. József) által szervezett három napos Kassák-szimpózium, a Kassák-kód, melyet Érsekújvárott, az író szülővárosában, a helyi Csemadok-székházban rendeztek meg.


     A programban elsőként szereplő előadó, Czeizel Endre előadásának szövegét (Kassák Lajos családfájának és betegségeinek értékelése) felolvasták. Kassák Lajos családfájával eddig még érdemben nem foglalkoztak: az előadás igyekezett felvázolni a művészet- és irodalomtörténeti tények mögött meghúzódó genealógiai és genetikai összefüggéseket, úgy, hogy közben támaszkodott, illetve hivatkozott a művész verseire és regényeire is. Kassákban elsősorban az öntörvényű, elemi kreativitás, az új irányzatokra való érzékenység, az innovatív költői és képzőművészeti törekvések felé való – ösztönös és tudatos – tájékozódás ragadta meg a kutatót. Megtudhattuk, hogy apai ágon 1722-ig, az Árva megyei szlovák származású jobbágy, Andreas Kassakig vezethető vissza a családfa (a név ’rossz tulajdonságú ember’-t jelentett). A nagyapa, Jano Kassak a ratkóczi temetőben nyugszik, s ebben a faluban játszódik az unoka Misilló királysága című regénye is. Czeizel előadása kiemelten foglalkozott Kassák Lajos anyjával, aki a lassacskán elzüllő férje helyett össze tudta fogni a nagy családot, s kemény munkával és kitartással biztosította számára a megélhetést, még a Pestre költözés (1904) nehéz időszakában is. Alakját Illyés Gyula és Zelk Zoltán magasztaló hangú versben, Schöpflin Aladár visszaemlékezésében örökítette át az utókorra. Részletes beszámolót hallhattunk a család többi tagjának, mindenekelőtt a Kassák-testvérek sorsának alakulásáról, ezt azonban már nem tudom reprodukálni, a végére ugyanis elvesztem a családfa szlovák, magyar, orosz és francia tájakon indázó ág-bogai között.
     Még egy dolog azonban megragadt bennem: Czeizel (kortárs emlékezésekre hivatkozva) szólt a kisfiú és kamasz Kassák „tótos kiejtéséről”. Nem derült ki, hogy ez alatt a szlovák környezet hatását kell-e érteni, vagy az általa beszélt nyelvjárás hatását. Én inkább az utóbbira tippelnék, mégpedig a szimpóziumon levetített portréfilm alapján, ahol a nyolcvanéves mester korához mérten hihetetlenül összefogottan és világosan beszélt életútjáról és művészi hitvallásáról. Kitért a lapalapítás(ok) sikereire és kudarcaira, valamint az izmusokhoz való viszonyára. „Sosem voltam dadaista, sosem voltam szürrealista”, mondta, ugyanakkor igaz, hogy velük szinkronban alkotott, alkalmazott rájuk jellemző eljárásokat, s ezért kétségtelen a velük való rokonság. Ez a kijelentése összhangban van az irodalomtörténet megállapításaival, mely Kassák költészetével kapcsolatban az irányzati poétikák együttélését emlegeti (Seregi Tamás), s nem aposztrofálja őt valamely konkrét irányzat következetes képviselőjeként. Kassák a kései vagy idősebb kori költészetében bekövetkezett poétikai arculatváltást (a szubjektívebb, vallomásosabb, líraibb darabok, illetőleg a figuratívabb festmények felé való elmozdulást) a természet hatásával magyarázta. Szólt arról is, hogy míg otthon elsősorban mint költőt, addig külföldön mint képzőművészt ismerik. Ami azzal is magyarázható, hogy a festészet „nyelve” nemzetközi, s nem ütközik bele a nyelvek közötti fordíthatóság korlátaiba.
     Ez utóbbi megállapítást támasztotta alá Dárdai Zsuzsa előadása is, mely a MADI és Kassák kapcsolatáról szólt. Felvázolta az 1946-ban Buenos Airesben létrejött és máig működő nemzetközi geometrikus művészi mozgalom családfáját, kezdve az impresszionizmussal, folytatva a fauvizmus, a szuprematizmus, a kubizmus, a futurizmus, a konstruktivizmus és a dadaizmus irányzataival. A történet a mimetikus-ábrázoló festészet konvencióitól való fokozatos eltávolodás és az absztrakt, az egyre inkább a geometrikus formákra szűkülő alkotásmód térhódításának jegyében fogalmazódott meg. S e történet egyik fontos láncszemét képezik (Malevics, Mondrian, Moholy-Nagy László mellett) Kassák konstruktivista festményei is. A kiállítások és a MADI által kiadott (de a támogatás híján sajnos megszűnő) folyóirat ismertetése után Sáry László és Sáry Bánk Kassák MADI-CD-jének bemutatására került sor, erről hallgathattunk meg egy Kassák tiszteletére komponált zeneművet.
     A képzőművész Kassákról szóló előadások sorát Fajó János gyarapította (Az én mesterem. Kassák műhelyében), aki személyes tapasztalataira támaszkodva rajzolta meg mestere lélektani portréját. A csodálat és a hódolat hangján szólt róla, a tettek embereként („Mindent kipróbált, készen semmit nem fogadott el”), a nagy polihisztorként, az egységben látás atyjaként, a tiszta festészet mestereként aposztrofálta őt, rámutatva arra, hogy a művészi elvek betartását illetően következetes és kérlelhetetlen volt (ha valakinél eltévelyedést, elhajlást tapasztalt, rögtön „a plafonon volt”). Tervezni, szervezni, alkotni – ezek voltak a jelszavai, s ezért is nevezhette őt a legjózanabb költőnknek.
     A nap irodalomtudományi előadását L. Varga Péter követte el (Az intermediális olvasás lehetőségei Kassák költészetében). Jól felépített, a szakmaiság és a népszerűsítés elveinek egyaránt eleget tevő előadásának gondolatmenetében az irodalomtörténet, a medialitás és a befogadáselmélet szempontjából közelítette meg Kassák verseit, s vetett fel értelmezési javaslatokat. A klasszikus esztéta-modernség és az avantgárd képalkotás közti különbségek, a nyelv és kép kifejezésbeli oppozíciója, illetve a művészi jel fenomenalitása és materialitása által kijelölt fogalmi és koncepcionális keretben elemezte a költő számozott költeményeit. Felvetette azt a kérdést, vajon Kassák avantgárd költeményei mennyire képzelhetők el az olvasó számára, mennyire vagyunk képesek magunkban a dadaista és a szürrealista trópusok teremtette meglepő, bizarr jelentéseket képi látvánnyá átalakítani, azaz elképzelni. A belső képalkotás mellett a szöveg és a betűk vizuális benyomásából származó képszerűségre is kitért az elemző, amit az a tapasztalat tesz felettébb indokolttá, hogy az olvasás folyamán a szöveggel először mint „optikai médiummal” kerülünk kapcsolatba. Ezért történt meg az is, hogy a szimpóziumot vezető H. Nagy Péter az előadó demonstrátorává vált, felmutatva és körbehordozva az éppen elemzett verset. Az előadás végén L. Varga Péter érintette az avantgárd és neoavantgárd szövegalakítási gyakorlatok különbségeit is, ami a közönség körében spontán módon kibontakozó rövid és hangos eszmecserébe torkollott. Amin néhányan fennakadtak, az a „neoavantgárd” fogalma volt, annak használhatósága és megkülönböztető ereje. Egyesek semmitmondónak és félrevezetőnek tartják (Papp Tibor), mások szerint nem fontos odafigyelni arra, amit az irodalomtörténészek mondanak (Tóth Gábor), megint mások pedig (L. Varga) azt hangsúlyozták, hogy nem lehet eltekinteni a történetiségtől, az avantgárd (az alkalmazott eljárásokban megmutatkozó folytonosság ellenére) mást jelentett a tízes, húszas és a harmincas években, mint a huszadik század második felében. Az eltérő vélemények ütközésében egyes avantgárd művészek önmeghatározása és az irodalomtörténészek vagy kritikusok poétikai kategorizációja közti feszültség vált érzékelhetővé.
     Az előadást követő verszuhatag mindjárt lehetőséget is adott arra, hogy az elméleti megközelítés után immár „élesben” is találkozzunk a Kassák-versekkel. Az irodalmi összeállítás viszont a vallomásos hangú és hagyományos képekkel dolgozó versekre épült (kivételt képezett Anat Pick izraeli fónikus költő lenyűgöző produkciója), nem azokra tehát, amelyeket L. Varga Péter a belső képalkotás kihívásaként említett.
     A záró előadást L. Simon László tartotta, aki Kassák Lajos és a Magyar Műhely kapcsolatáról adott áttekintést. A kitűzött témát három szempontból járta körbe: vizsgálta a Kassák-vendégszövegek jelenlétét és szerepét, a Kassákról szóló és magának Kassáknak a lapban megjelent írásait. Már az első évfolyam 1. számában (1962) találkozhatni két Kassák-idézettel, Nagy Pál és Siklós István műveiben, pontosabban azok végén. L. Simon kifejtette, hogy a kassáki avantgárd program, szerkesztői gyakorlat és magatartásmód a hetvenes évekre vált meghatározóvá a lap irányát illetően, a szerkesztők és az itt publikáló szerzők Kassák tanítványainak, a Tett és a Ma teremtette hagyomány folytatóinak tartják magukat. Részletesen ismertette a Műhely Kassák-számát (1965, 13. szám), az abban olvasható esszék, elemzések és visszaemlékezések gondolatait és azok mai tanulságait, végezetül pedig szólt a Kassák-díj megalapításáról és díjazottjairól.
     A Kassák-kód negyedik megközelítését Tsúszó Sándor akciója zárta, amelyet Juhász R. József mutatott be. Szatyrából elővarázsolt egy kis szamovárt (bár a megvilágítás csal, mondta, nikkelből készült), s aztán átnyújtotta a közönség minden tagjának. Kis időre mindenki a kezébe foghatta, feje fölé emelte, majd fennhangon elmondta A ló meghal, a madarak kirepülnek híres zárósorát, ekképpen: „és fejem felett elrepül a nikkel szamovár”. Járt a szamovár kézről kézre, a Kassák-sor pedig szájról szájra, más és más hangszínben, más hanglejtéssel kísérve hangzott fel a terem különböző pontjain; mint egy bolyongó irodalmi visszhang.
     A három napos rendezvény végére hivatalosan H. Nagy Péter zárszava tette ki a pontot. Mérleget nem vonnék, hisz csak az utolsó nap előadásait és művészi produkcióit láttam, ezek alapján viszont kijelenthető, hogy egy színvonalas, Kassák életművéhez hasonlóan intermediális szimpóziumot láthattak a résztvevők, ahol a családtörténetből a művészettörténetbe, onnan a kortárs zenébe, majd az irodalom- és sajtótörténetbe, a filmbe, a hangzó vers és a hangköltemény közegébe cseppentünk, s végül az akcióművészetnél kötöttünk ki, ahol már a nézők is társalkotókká váltak − egy Kassák képzőművészeti és irodalmi munkáival körülvett teremben.

Benyovszky Krisztián



 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Rólunk írták
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Rólunk írták:

Vida Gergely kapta a Madách-díjat

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.17 másodperc