CAMPUS
egyik
bogarakat gyűjt üvegekbe
másik
papírt zabál
harmadik
fanszőrzetét fésüli
elmélázva
Ő
feltáratlan emlékeket keres
a padláson
a por rétegei egymáson
mint fa évgyűrűi
titkokat tárolnak
X
Janis Joplint hallgat
egyedül
mert szeret elérzékenyülni
gyengeségnek tűnne
mások szemében
cikiznék az biztos
aztán hagyja visszhangozni
fülében
a csendet
Y
csupasz viaszszobrokat
bámul
az alagsorban
Z
azon kesereg hogy
nincs senki
aki elolvassa
sárga szemekben
a csalódást
(lemegy a nap)
feljön
a kicsapongás sárga
korongja
bűzlik a kollégiumi szoba
az angyalmosolyú lány
izmos orangutánnal dug
a feldúlt ágyon
a falon plakát
AZ VAGY,
AKIT MI FARAGUNK
BELŐLED!
