| Év Irodalmi Alkotása: Jelige: Angyal Bella |
Csillagod
Lüktet csillagod hiánya; már nem vagy hajóm kapitánya. Bánatom hasítja az ég leplét, az elmúlt idők végtelenét. Kettőnk életében mennyi csend! Didereg talpam, kibillent; s a múltba apránként beleveszek, melybe szívem is beleremeg. Mennyi fájdalom és közöny, kétség, melybe ütközöm! Megtorpan léptem, híg örömöm; ajkamon egy szó: Köszönöm! …az életet, melyet kaptam, és cserébe csak fájdalmat adtam. Annyi pillanat elveszett, melyet a húsz év elfedett. …csak hiányod őrzöm egy életen, mellyel szívem bélelem.
|
|
|
|
| |
Kapcsolódó linkek | |
Hír értékelése | |
Parancsok | |
|