Egyik ékszer rablásánál meglőtték, és majdnem elkapták, de el tudott szökni. Befejezte a banditaságot és új életet kezdett. Két év után elvette Viki Fheldét aki egy bájos asszony volt.
   De tíz év házasság után Tom 57 éves lett és balesetet szenvedtek. Ő elvérzett de Viki túlélte, és Tom halála előtt teherbe esett.
   9 hónap után megszületet Hillary Taylor aki egy tündéri gyerek volt. Minden rendben volt míg a kis Hillary 11 éves nem lett. Anyukája épp suliba vitte (persze Hillary nem akart nagyon) amikor kilyukadt a kerék. Viki kiszállt, és amikor meglátta a lyukat, rögtön rákiáltott lányára, hogy ne mozduljon. A lány csak egy lövést hallott meg egy nagy puffanást. Nem, mert mozdulni, csak ordított az anyjáért, miközbe sírt. Kinyílt az ajtó és az anyját látta, akinek a keményített blúza tiszta vér volt. Viki utolsó szavai ezek voltak: "Menj el nagyihoz és ö neki meséld  el, hogy mi történt! Szeretlek!" Amikor ez a utolsó szó is elhagyta az ajkát összeesett és elhagyta az élők sorát.
   Hillary felhivta e rendörséget és elmondta, hogy hol van, és hogy meghalt az anyja. A rendőrök kikérdezték volna a lányt, de nem mondott semmit, csak azt, hogy hívják ide a nagyanyját. A rendőrség megkérdezte, hogy hol lakik, a lány csak erre válaszolt. Reggel a nagyi eljött hozzá és elmentek a Taylor házba minden fontos dolgot elvittek (vagyis mindent, mert a kis Taylornak minden fontos volt) Hillary nem tudta kiheverni pedig ö a legnagyobb válságban is mindig boldog volt, de most reménytelen volt. Calista Fhelde tudta hogy az unokája szeret nála lenni, csak most nagyon szomorú és tudatlan.
 


Egy nagyon izgalmasnak ígérkező regény részletét kaptam meg a mindössze 12 éves szerzőtől. Rövid részlet, de azt egyértelműen jelzi, hogy dús fantáziájú, jó mesélő a fiatalember, hiszen ennyivel is sikerült felkeltenie az érdeklődésemet, csigázni a kíváncsiságomat, vajon mi minden történik majd ebben a kriminek induló regényben. A stilisztikai és helyesírási hibák, esetlegességek, sete-sutaságok a szerző zsenge korával magyarázhatóak, ha jól fog figyelni a magyarórákon, ha lesz benne kellő alázat a szöveg iránt, ez idővel mind kiküszöbölhető. Ami a helyet és az időt illeti, egy kicsit talán ellentmondásos lehet, hogy az 1800-as évek végén Mexikóban valaki autót vezetve durrdefektet kap, aztán egy nyilvános fülkéből felhívja a nagyit (suliba menet! – lehetett már akkor Mexikóban suli, autó, telefonfülke, s a nagyinak otthon telefonkészüléke?). Lehet, hogy lehetett, mindenesetre egy kicsit valószerűtlen, de nem feltétlenül baj, hiszen ha jó a szöveg, a valószerűtlenségek is erősíthetik a fantasztikus-kriminális vonalat.
Olvasni, olvasni és olvasni, mégpedig tudatosan, s írni sokat – ezt tanácsolom az ifjú írónak!
Cs. Liszka Györgyi