Az "alsószoknya alkonyát" (az Ady versből vett kép itt azt akarja jelenteni: az 1919-es államfordulatot) a magyar irodalom decentralizálódása követte, s az új államhatárokon túl is erős, életképes irodalmi fórumok születtek. Ezek egyike volt a Kassai Napló.
A "Kassai Napló (1919-1929): politikai napilap" - írja róla szűkszavúan
az Új magyar irodalmi lexikon. A jeles felvidéki periodika azonban a
kortárs írók számára (Magyarországon éppúgy, mint Szlovákiában)
elsősorban a Kassai napló vasárnapja c. irodalmi mellékletet
jelentette, amelyről ma, 2008-ból visszatekintve túlzással és
eufemizmussal persze, akár azt is mondhatnánk: a Nyugat volt kicsiben.
S nemcsak azért, mert egy ideig (1922 decemberétől 1923 októberéig)
ugyanaz az Ignotus volt a belső (és sokáig külső), meghatározó
munkatársa, aki akkor egyidejűleg még a Nyugatot is főszerkesztőként
jegyezte, hanem azért is, mert a két lapnak nagymértékben a munkatársi
gárdája is azonos volt. A Vasárnap állandó szerzőinek a névsora az
emigráns írók (Ignotus, Barta Lajos) mellett Kosztolányi Dezsőtől és
Karinthy Frigyestől Szép Ernőig és Tersánszky J. Jenőig terjedt. A
jelen kötetben Gyüre Lajos rendhagyó monográfiája - alapos bevezető
tanulmánya, válogatott szöveggyűjetménye és részletes bibliográfiája -
a Kassai Napló szépirodalmi anyagát kívánja bemutatni.
Kiadta a Madách Posonium 2008-ban