valamiért fontos vagy nekem 

ne kérdezd miért 

ha innánk egy pohárral lent a sarki presszóban

elmondanám milyen gyors a nyár

májusban felborzolja a lányok combja tövén a pihéket

júniusban izzadságfoltokat csíkoz a mellük alá 

júliusban kivetkezteti őket 

már nem is érdekes hogy majdnem mindent látok

augusztusban porral szórja be a nyakukat s a könyék hajlatát

már nem annyira illatos

meg koszcsíkot hagy galléromon

ha lehetne nekem hinni 

azt mondanám ne higgy nekem 

valamiért fontos vagy 

már régen meghaltak a csillagok

amiket nézünk

csak most ért ide a pislogásuk 

ezt mondtad

de én nem figyeltem

számban keserű fű 

talán kutyatej szárát szopogattam

a nyugat felé húzó pirosságot mértem 

az alkony köpenyének szegélyén ülő

ezüst arany és pirosló pettyeket 

bámuló gyerek voltam

aki kiért a mezőre

elveszett félt kicsit talán sírt is 

de hüppögése után

megölelte őt az esti szél

ott voltál mellettem 

fejem a combodon

csillagképek egyvelege úszott egyre gyorsabban

hűlni kezdett a madárdal megdermedt a tücskök zenéje meg

régen szerettem a tájat 

befogadott

most félek tőle 

városban alszom ott is ébredek

te ott is tudsz mesélni

elduruzsolod a kirakatok villódzásai mögött

hogyan nyújtják ki fájó lábukat az elárusítónők

miként állítják be a légkondicionálót esti üzemmódba

mit káromkodik össze a sarki pizzás szakácsa

ha ragad a tészta s nem sikerül szépen a kör

valamiért mégis fontos vagy  

még mindig ne kérdezz 

talán megszokom magamban ezt az érzést

talán elfogadod 

a nyárnak vége

májusban felborzolta kerek combod tövén a pihéket

júniusban izzadságfoltokat éreztem a melled alatt

júliusban kivetkeztetett a forróság

s más már nem is volt érdekes hogy majdnem mindent láttam másokon

de te igen

augusztusban porral szórta be a nyakad és könyököd hajlatát

szeptember van

a szekrényből melegebb kabát köszön ki 

letekeredik egy könnyű sál is