Bényi Klaudia

Cukrászdában

Hmm… Nem is tudom melyiket válasszam. Talán ezt,… vagy inkább ezt itt? Nem! Már tudom! Azt ott, ni! 

Megkaptam az egész cukrászda legfinomabb falatját. Hamvas vaníliatészta, rajta vékony réteg eperlekvár. Ha megérzésem nem csal, azon lágy karamellkrém, melyet krémkönnyű hab tetéz és az egész királyi barna csokoládékrémmel kapja meg igazi zamatát. Milyen tökéletes szelet.

Formás. Méretre is éppen megfelelő. Arisztokrata eleganciával helyezkedik el a tányér közepén. Mintha mérőszalaggal, mérnöki tehetséggel mérték volna a tányérszélektől való optimális távolságát. Ilyen mesterművet a cukrászda legkiemelkedőbb helyére kéne helyezni, hogy mindenki lássa, ő a desszertek királya. De már megszereztem, az enyém és kellőképpen meg fogom becsülni. Egy ilyen csodába bűn is lenne beleharapni. Inkább elteszem, hogy örökké ép legyen. Óvom majd mindentől: a portól, a legyektől, a kiszáradástól. Maradjon ilyen tökéletes, amilyen most. 

Amíg ezen gondolkodom, észre sem veszem, hogy az Édes leugrik a tányérról és mellém ül. Megcsókolja a nyakam. Odapillantok és nem bírok ellenállni. Beleharapok az én kis Csodámba. Igazam volt, tökéletes, éppen, mint álmaimban!

Amerikai álom

- Jaj ne! Már 7 óra? Csak most feküdtem le…

Muszáj kimásznom kedvenc selyemtakaróm alól. Utam a fürdőbe, majd a szekrényhez vezet. Az, hogyan nézek ki, meghatározza napomat, amint mottóm is mondja: Mutasd a rucid, megmondom ki vagy! Lássuk csak. Ma szerda van, … mondjuk… a farmer minihez a playboy nyuszis blúzom? Á nem, ez a fölső a múlt héten is volt rajtam, mikor azzal a lúzerral voltam moziban. Tök gáz volt, ahogyan a film alatt nyálasan hozzám dörgölőzött! Vááá! Jobb nem is gondolni rá. Vissza a lényeghez! Mi lenne, ha az új rucimat venném fel? Igen, ez az! A csajok szerint nagyon illik a piros a szőke hajamhoz. Nem, mintha annyira értenének hozzá, de ebben kivételesen igazuk van.

Pillanatokkal később már a tükör előtt állok! Nagyon kritikus vagyok, nem engedhetem, hogy egy apró hiba elrontsa az évek alatt kidolgozott imagemet! Tökéletes! Ezután kivasalom a hajam és jöhet a smink, ami legalább olyan fontos, mint a ruha. Nehéz megtalálni köztük az egyensúlyt! 

Miután az alapvető teendőket elvégzem, jöhet a kaja. „A reggeli a nap legfontosabb étkezése” bla, bla, bla – anya szövege. Egy valamire való csaj ügyel az étkezésre is, mert vigyázni kell a vonalainkra! Először is jöhet egy light kóla, majd a cornflakes. Indulás a suliba.

Utálom: a szomszéd kutyája folyton a mi feljárónkon végzi el szükségleteit, és ha a kocsival ráhajtok, a kerék oltári bűzt áraszt. 

Végre suliban. A folyosó gyanúsan kihalt. A teremben a legnagyobb meglepetésemre már tart az óra. A tanár kissé morcos, mindenki figyel. Szeretek a középpontban lenni, de nem így.

Elnézést a késésért, tanár úr! Tudja a kocsim elromlott és a szüleim már elmentek dolgozni, így nem volt ki behozzon, taxit kellett hívnom.

– Na és a busz? Az is elromlott? – kérdi gúnyosan Mr. Russel

Próbálok nem figyelni sértésére, hiszen az e fajta alsóbb osztálybéli férfiak nem érthetik meg egy magamfajta nő gondjait. Méltóságteljesen elfoglalom helyemet, miközben besöpröm a srácok elismerő pillantásait.

– Pszt! Nagyon csini vagy! – súgja oda Any

– Te is cuki vagy, drága! – felelem őszinte hangon

Utálom az ilyen talpnyalókat, akik azt hiszik, hasonlíthatnak rám! Olyanok akár a paraziták.

– Lássuk a házi feladatot! Ki szeretné felolvasni a fogalmazását? – kérdi Mr. Russel

A francba! A házi! Pedig tegnap a manikűrösnél még gondolkodtam is rajta, hogy melyik balfácánnal írassam meg egy randiért cserébe.

– Senki? – kérdi a tanár. – Akkor legyen, mondjuk Miss Simmons!

Hát ez nem lehet igaz! Tuti csak azért, hogy a mellemet stírölhesse! Szólok majd a papának, hogy rám szállt ez a barom!

– Önre várunk hölgyem! – szól Mr. Russel

Most mi lesz? Próbálok magabiztosan felállni.

– Tudja, kérem én nem írtam le, hanem a fejemben van. A legjobb ötleteim folyton elvesznek, mert nem hordok magammal tollat. Ez most is így volt. Már a teljes fogalmazás megszületett a fejemben, de a suliban nem volt nálam toll.

– Ó, élőbeszéd?! – lelkendezik a tanár – akkor forduljon az osztály felé

Te jó ég!... Lássuk csak. Mi is volt a téma?... Azt hiszem, megvan. Az emberek vagy valami ilyesmi.

– A barátok fontos szerepet játszanak az életben. Nekem is van rengeteg. Velük eljárhatok vásárolni, divattippeket adok nekik, mert fontos, hogy segíthessek másokon.

– Egy pillanat kisasszony! A téma a szépség volt – vág közbe a tanár.

– Ó, hát persze, én is erről szerettem volna beszélni. Talán szép az, ami érdek nélkül tetszik? Szerintem ez hülyeség! Szép az, ami szép, függetlenül az érdekektől. Vegyünk egy példát. Én tetszem mindenkinek, szerintük szép vagyok. Szép a mellem, a fenekem, a combom. Három éve én vagyok az iskola bálkirálynője, mindenki szeret.

…

– Katy! Katy! Kelj fel, Drágám!

– Jaj, ne mami!

– De muszáj Kincsem! Mennünk kell a kemoterápiára.