Poór József: időKAPU
Dátum: 2013. május 02. csütörtök, 13:34
Rovat: Kritika


Saáry Éva:   Idők és terek keresztmetszetében (Poór József: időKAPU, azaz Jankovich István áthallásai)                                                               
    Ki volt Jankovich István, nekünk itt, Nyugat-Európában, s ki volt Közép-Európában?          
   Az alíg egy évtizede elhunyt Pribéri Jankovich István (1920 – 2002 ) a nyugati magyar emigráció egyik legtehetségesebb, legsokoldalúbb, legérdekesebb alakja volt: sikeres építészmérnök, tengereket, s az óceánt megjárt, több ízben kitüntetett vitorlázóbajnok-hajóskapitány, sportrepülő, közéleti ember, mindezeken felül pedig író és gyönyörű légi-tengeri felvételek, leheletfinom akvarellek alkotója. (Én is lebegtem vele nem egyszer - mint egy álomban - kétszemélyes kis gépével az olasz tavak felett…)       


                                                    
    Memoár 1: Tollas Tibor révén ismerkedtem meg vele (mint sok mindenki mással), s ez korántsem meglepő, ha tudjuk, hogy mindketten az 56-os magyar forradalom halálig lelkes és hű “katonái” voltak. Jankovich, mint a Budapesti Műegyetem tanársegéde, fontos szerepet játszott az eseményekben. Az Ő kézírásával rögzítették az első követelések 12 pontját (ez került be az ENSZ irattárába), és kis Topolino (Fiat) kocsijával Ő tartotta a harcok alatt a különböző csoportok között az összeköttetést, hozta-vitte a híreket. (Ez, a golyónyomokat viselő, rozoga autó most a torinói Fiat gyár múzeumában látható, mint történelmi emlék.) Azt is fontos megemlíteni, hogy a birtokában lévő 56-os dokumentumokat II.János Pál pápának ajándékozta, aki később elvitte azokat Magyarországra, ahol nyomuk veszett, s amelyeket most Poór József kutatómunkájával ismét a szemünk elé tárt.                                                                   Jankovich István, akit bizonyos szálak Felvidékhez kötötöttek, a szabadságharc után, nem alaptalanul félve a halálos ítélettől, feleségével és két kislányával Nyugatra menekült. Zürich-ben telepedett le. Szinte minden forradalmi megemlékezésen részt vett. A Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) tanulmányi konferenciáin is szerepelt. 1956 meghatározó élményényei után 1964-ben bekövetkezett egy váratlan fordulat az életében, mely sorsa további folyására döntő hatásssal volt, gondolkodás-módját teljesen átalakította. Ticino kantonban, Bellinzona közelében súlyos autóbaleset érte, s csupán egy gondviselés-szerű, hirtelen orvosi segítség hozta vissza a klinikai halál állapotából. Több csonttöréssel hónapokig kómában, igen súlyos állapotban feküdt. Ez alatt az idő alatt “emlékezett vissza” túlvilági tapasztalataira, s később, nagy kétségek között, de papírra is vetette azokat. Az elsők között volt, akik ilyen témáról írni tudtak és – mertek! Ez nemzetközi viszonylatban is nagy feltűnést keltett, s egy csapásra ismertté tette a nevét.  “Túléltem a halálomat” c. beszámolója először németül, aztán sok más nyelven (végül magyarul is) megjelent. Jankovichot a médiában gyakran szerepeltették Az addig nagyon gyakorlatias gondolkádású ember szinte                                                                                  véglegesen áttért a spirituális, ezoterikus témák területére. Szoros kapcsolata volt a Zürichben és magliasoi telepén jógaiskolát fenntartó “magyar hinduval”, Salva Raja Yesudiánnal és asszisztensnőjével, Haich Erzsébettel.                                                                                                                                                  
   S mit jelent Jankovich István neve mai, KözépEurópa-i szemmel?    
A szlovákiai Poór József  most megjelent, “időKapu” c. könyve tiszteletadás a nagyra becsült és rajongásig szeretett tengerész sporttársnak. Könyve Jankovich részletes életrajzával kezdő- dik, a két híres építész nagyapával (Árkay Aladár, Kallina Mór), akik eleve meghatározták a pályaválasztását.                                                                                                                        
A korrajz után Jankovich István  magyarul megjelent művei kerülnek bemutatásra, amint írja a szerző a 69. oldalon: „… itt az idő, hogy szembeállítsuk az elmondottakat reflexiók szintjén az első, majd a következő könyveivel.“ (Túléltem a halálomat! Reinkarnáció Izisz-Ozirisz-Horusz birodalmában - Titkos egyiptomi beavatások, a két kötetes Miért élünk a Földön ? Tengerre magyar!).                                                                                                                       
Memoár 2: Jankovich tervezett még egy könyvet, melynek munkálataiban én is próbáltam segíteni. Össze akarta gyűjteni a magyar és a világirodalom legszebb tengeri verseit, medi- terrán akvarelljei kíséretében. Sajnos ebből nem lett semmi. Jó hír viszont, hogy készül az időKAPU német kiadása, melyre nagyon jellemző a fülszövegében szereplő, Méder Áron földkerülő, s az ezoterikus szemlélettel is szemező, óceáni vitorlázó sorai: „Nehéz olvasmány, de számomra, aki  évek óta a tengeren és óceánon élek, van időm lassan olvasni. A tengere-ken, a hullámokon vannak gondolatok, amiket jobban meglehet érteni és rájuk lehet érezni. Minden ciklikus,ahogyan a hullám, a tenger, a Hold és az élet is az. Ez a könyv a maga sajátosságaival is ezt közvetíti. Nagyon részletes, egységes és minden benne van. Nem lehet hozzá tenni már semmit.“                                                                                                                                                                                
Poór József végezetül a kötetekben található gondolatokból idéz. Önkényesen választottam ki néhányat: “A magasabb régiókba csakis a tudományok gátlásaitól megszabadulva juthatunk el...  Mindennek értelme van. Minden lehet számunkra pozitív, jó és építő. Ám, ha ezt a lehetőséget nem ismerjük fel, akkor minden értelmetlennek tűnik... Az ember a teremtésben való részvételre aspiráns... A gépi szerkezetek teljesítményét behatárolja anyagi minőségük, az ember teremtésben való jelenlétét pedig az egyénisége... Mindig, mindenütt hangsúlyozza: Egy cselekedet olyan jó, amilyen szeretettel visszük véghez... Szeretet nélküliség uralkodik, illetve média-tudathasadás...“ És az útmutatás, a szülő háztól kapott intelemmel: „Hideg fejjel gondolkozz, meleg szívvel érezz, tiszta kézzel cselekedj!”                                                                                        
   Lehet-e ennél jobbat és többet tanácsolni a ma emberének?

Saáry Éva, író, képzőművész, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör egykori elnöke
(Poór József: IdőKAPU - Jankovich István áthallásai, VTV stúdió, 2012)
  

Megjelent az Életünk  c.müncheni újságban
 
 
 







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1499