Talamon-díj Pénzes Tímeának
Dátum: 2014. május 19. hétfő, 09:17
Rovat: Híreink


 A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) május 16-án, pénteken kora este a diószegi kultúrházban adta át a 2014-es év legjobb prózaírójának járó díjat.
A Talamon Alfonz-díjat Pénzes Tímea kapta, aki néhány nappal ezelőtt egészséges ikreknek adott életet, így nem tudott részt venni az ünnepségen. A díjazott legutóbbi kötetét (Kavicsok, AB-ART 2013) Juhász Katalin méltatta, aki betegség miatt szintén nem tudott részt venni az ünnepségen, így a laudációt az SZMÍT titkára olvasta fel.

Juhász Katalin méltatása:



Pénzes Tímea – Kavicsok

Az érsekújvári születésű, jelenleg Budapesten élő Pénzes Tímea rendkívül sokoldalú szerző. Költő, prózaíró, sőt drámákkal is próbálkozott már, emellett sikeres műfordító. Eddig nyolc, műfajilag különböző kötete látott napvilágot.
 Kavicsok című legújabb műve tíz elbeszélést tartalmaz. Tíz kavicsot emelt fel a szerző a földről, alaposan megvizsgálta őket, majd egy érdekes ábrát rakott ki belőlük.  És mivel nincs két egyforma kavics, az ábra elemei külön-külön is hangsúlyosak lettek. A búcsúzás, a gyász kavicsa nyilván fekete, ovális és nagyon nehéz, húzza az ember zsebét. A vívódások kavicsa érdes tapintású, kemény és szabálytalan alakú, a beletörődés kavicsa szürke és csorba, a reményé fehér és aprócska, a kétségbeesésé valószínűleg sokkal nagyobb és szálkásabb. 
A tíz történet mindegyike olyan emberekről szól, akik különös kölcsönhatásban élnek környezetükkel. Néha úgy tűnik, képtelenek irányítani saját életüket, elfogadják sorsukat, hagyják, hogy mások döntsenek helyettük. Máskor ők döntenek, de nem tudják felmérni döntéseik súlyát, emiatt kiutat sem találnak egy-egy helyzetből. És van úgy, hogy szinte beleoldvadnak a világba. Sodródnak, mint a kavicsok. 
A szerző nyitott szívvel jár a világban, és ha észrevesz valahol egy érdekes kavicsot, lehajol érte és zsebre vágja. Otthon aztán rendezgetni kezdi őket. Ő maga így vall erről egy interjúban:  
 „Olykor eltávolodom a képtől, távolról is szemügyre veszem, máskor a részletekre összpontosítok és elbíbelődöm egy-egy kaviccsal. Az is előfordul, hogy belerúgok a rakásba, vagy a tenyeremmel simítom a kavicsok által kirajzolódott képet egy másik képpé. Alakítom a kompozíciót, majd szétzilálom az elkészült alkotást, aztán ismét újracsoportosítom, és egymás mellé illesztem az alapanyagot, végül mindet beledobálom egy kannába. Majd kezdődik minden elölről. Történeteim folyton változó kavicsrajzok, amelyekre egyfajta állandóságot kényszerítek azáltal, hogy kötetformában közlöm őket.”

A kötet három fejezetre oszlik. A Remegő vízfelszín egy kavics vízbe csobbanására utal. Itt az elmúlás, a búcsúzás, a biztos családi háttér elvesztése a fő motívum. A Sóhajtozó táj fejezetcím arra utal, hogy ha fülelünk, meghallhatjuk a nehéz élethelyzetben lévő emberek sóhajtásait. A Messzi vidékek pedig a mesék, a csodák, a hiedelmek birodalmát rejtik, vagy éppen régmúlt időkbe kalauzol minket a szerző.  
Az első történet kivételével a kötet anyaga  messze áll az úgynevezett vallomásos prózától. A szövegek inkább megfigyeléseken alapuló reakciók, mintsem tapasztalatból adódó tényközlések. Hangulatteremtő erejük épp egyszerűségükben rejlik. Pénzes Tímea emberi sorsokat villant fel, de nincs szándékában életvezetési tanácsadást nyújtani, nincsenek terapeuta javaslatai, sem más szívgyógyszerei. Inkább folyamatosan kérdéseket tesz fel. Egyszerű, de kíméletlen kérdéseket. Hogyan tegyük túl magunkat a veszteségeken? Hogyan nézzünk szembe a különböző életkorban ránk törő magánnyal? Mit hasznosíthatunk elődeink tapasztalataiból, mit kezdjünk a hagyományokkal, a megkövesedett klisékkel? Vajon változtathatunk-e saját sorsunkon? 
A válaszokat az olvasónak kell megtalálnia, méghozzá a saját lelkében. Egy biztos: ezek a történetek sokáig foglalkoztatják az olvasót. Betelepszenek az agyba, beszöknek a szívbe, mint a kavicsok a kíváncsi gyűjtögető zsebébe. Egy idő után húzzák a zsebet, nehéz cipelni őket, de valamiért mégsem tudunk tőlük megszabadulni.  
A friss Talamon-díjas írónak és ugyancsak friss két gyermekes anyukának kívánok minden szépet és jót az elkövetkezendő örömteli időszakban. És titkon azt remélem, hogy idővel egy újabb műfajjal gazdagodik a „repertoár”,  gyermekversekkel is meglep majd minket, illetve saját ikercsemetéit.    

 Juhász Katalin







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1605