Ozsvald Árpád emlékszobájának és emléktáblájának ünnepélyes átadása
Dátum: 2008. április 24. csütörtök, 09:16
Rovat: Rólunk írták


Emlékszobája és emléktáblája van április 2-ától Ozsvald Árpádnak szülőfalujában – Nemesorosziban
Alsó-garammenti földközelben

A
z emlékszoba a kultúrházat is befogadó Kazy-kastély egyik apró termében kapott helyet, a Lévától 22 kilométerre található hatszáz lelkes faluban, ahol 1932. január 28-án született meg a szlovákiai magyar irodalom egyik jelentős alkotója.


Az Ozsvaldnak is köszönhetően az irodalomtörténetben bérelt hellyel rendelkező garamvölgyi tájban megbúvó településen összegyűltek a családtagok, közeli barátok és távoli tisztelők, irodalmárok és a helyi kulturális és társadalmi élet képviselői, akik úgy gondolták, közük volt a költőhöz, vagy éppen fontosnak tartják, hogy ilyen módon is emlékezzünk egy emberre, egy életműre.

Pavol Páchnik polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, s elmondta, Taliga Árpád zselízi nyugdíjas pedagógus a megálmodója ennek az emlékszobának. Természetesen azonnal a kezdeményezés mellé állt a helyi önkormányzat is, és támogatta az ügyet a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT), a Szülőföld Alap és a Csemadok Országos Tanácsa is. A kivitelezésben tevékenyen részt vett az író lánya, Ozsvald Zsuzsa, valamint többek között Polák Magdaléna tiszteletes asszony, Szűcs László festőművész és Ábel Gábor közíró.

Az emléktáblát, melyet az emlékszobában helyeztek el, Greguš Milan kőfaragó készítette. „A vadvizek tiszta álmát őrzöm én!” – ez a jellegzetesen ozsvaldi verssor került fel a táblára. Szabó Ákos, a Zselízi Comenius Gimnázium diákja, valamint hangfelvételről a Kor-Zár és a Borostyán együttesek előadásában hallgathatták meg az egybegyűltek a költő egy-egy rá jellemző, emblematikus című versét: A legkisebb legény, Tedd meg utadat, Földközelben.

Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy egy falu egy emlékezetes személyiségére, kiválóan helytálló szülöttére emlékezik. Ám mint mondta, ötletek vannak, de kevés helyen viszik véghez az elképzelést, belefáradnak. Nagyon jó, hogy Nemesorosziban az emlékszoba okán is talán beszélni fognak Ozsvald Árpádról, talán ennek köszönhetően sem felejtődik el a neve, s így nem felejtődik el a magyar kultúra sem, s az a sok szenvedés, amit ezeken a tájakon átéltek az emberek. Talán felteszik sokan a kérdést, vajon mit alkotott ez az Ozsvald, mennyit ért, s kézbe veszik majd a köteteit, elolvassák a verseit. Remélhetőleg részünk lesz, belénk ivódik az elődök hagyatéka, mert van mire emlékezni, számtalan kulturális hagyatékot kínál ez a táj is. Hodossy azt kívánta, szülessenek még ebben a faluban olyanok, akik úgy gondolják, életben kell tartani Ozsvald Árpád emlékét, gondozni kell a hagyatékát, s büszkének lehet rá lenni.

A közeli Hontfüzesgyarmat szülötte, Duba Gyula ünnepi beszédében földijéről emlékezett meg, hiszen mint 1954 őszén, első találkozásukkor Pozsonyban Ozsvald megjegyezte: Te gyarmati vagy, én meg oroszi... Duba szerint mindketten magukkal vitték „faluvilágukat”. Ozsvald költészetét a gyerekkori élményekből, a szülőföld mitikus elemiből és a népi mesevilágból keverte ki; életművének kulcsszavai a felidézés, emlékezés, a visszatekintés. Duba Gyula felelevenítette az alsó-garammenti földközelségből megteremtett Ozsvald-mitológiát, a kucsmát húzó házakat, az estét, amikor csendes alázat ül a havas fákon, a hóba érő szoknyájú, tejet hordó asszonyokat, Ozsvald Pált, kinek fehér bajszát a halál pödörgeti a föld alatt, a feneketlen tavat. A regényíró kitért arra is, hogy ez a táj, mely annyira meghatározta a költő látásmódját, nem olyan hangsúlyos vidék, mint a Csallóköz, a Mátyusföld, Gömör vagy Bodrogköz. Jellegzetessége viszont, hogy a Garam folyó keleti oldalán sosem járt vasút, „s ez mintegy zártabbá tette a nép életét, kevésbé engedte megnyílni a világ felé”. Erre vezettek viszont Esztergomtól az északi bányavárosok felé a kereskedelmi és hadi utak is, hónapokig állt a front itt 44 telén, „és a hadseregek a folyó jege felett néztek egymással farkasszemet”.

Megidéződtek a nagy versek, a Szikince parti fűzfák, a Szekerek balladája, a Hettita ballada, az Argonauták. Helyénvaló a megállapítás, a költő „mintha mindig ugyanarról írna, önmaga valóságáról, a személyes világáról vall egyre szélesedő körökben”. Szó esett a Nyerges utcai antikváriumról, a szenvedélyes gyűjtőről, a kétsoronként egy szótárfüzetben „növekedő” költeményről, és a sorskérdések elől sem kitérő alkotóról.

A versek hangulata után, egy életmű megidézése és elemzése után Ozsvald Árpád életének tárgyi nyomait, dokumentumait szemlélhették meg az emlékszobában a résztvevők. A születési bizonyítvány, az újságírói igazolvány, különféle oklevelek, kéz- és gépiratok, dedikált könyvpéldányok, emlékkönyvlapok a kis Árpád verseivel és rajzaival, családi fényképek, továbbá a költőről szóló újságcikkek, vele készült interjúk olvashatóak, láthatóak, böngészhetőek a falakon és vitrinekben.

Ozsvald Árpád egész életében szeretett és tudott alsó-garammenti földközelben maradni, szülőfaluja pedig immáron költőközelbe került.


FORGÁCS MIKLÓS

Új Szó [2008. 04. 05.]


 







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=320