SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA

Ki egy napon,arra ébred,
hogy elszállt minden,elmentek az évek.
Az jobb,ha vigyáz,mert közeleg,
a kínoktól menthetetlenül követett,
sose-volt kínpad,felülete csúszik-
a vértől,de még nem a tiédtől.

A leoninusok elvéreztek a mezőn,
és Babits szava elgurult a lejtőn,
és a versnek megszablyák formáját,
kicsit szűkebb,tán kékebb az átlagnál,
hát együtt vetnek vele a kínpadra.
S vele szenvedsz,értelmet keresve,
rímtelen verseknek százai előtted,
de a sajátodat nem leled,megadva,
fejed leszegve,szemed már nem tud nézni,
füledet becsukod,de még mersz kérni,
s a pribék ördögi röhögéssel nem ad,
de muszáj megadni még az utolsó szavad,
s a kínpadon nyöszörgsz magadban- karantén.
"Csak egy tollat,és egy papírt kaphatnék..."