Mikor eljön az idő
Dátum: 2008. október 31. péntek, 08:30 Rovat: Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2008
Tűztől égetve, Jégbe szárítva, Jövőd szilánkjai Kísértenek, szívedbe ágyazva.
A forróságtól fulladsz, Pedig tűz már rég halott, Fagyott lelked megreped, Gyűlölni akarod: Mégis szereted.
Végtelennek tűnő, Gyilkos pillanatok, Mikor eljön az idő, Forr a véred, De megtenni nem tudod, Nem vagy rá képes.
Vacogva sírsz, Könnyeid a jégen kopognak Belül már üres vagy: Felemészted önmagad.
Örömből bánat, Bánatból öröm, Hidegen hagy minden: Elpusztít a közöny.
Kihalt sósivatag, Szíved kőkemény, Életed céltalan: Elporladt a remény.
Tétova, szánalmas gondolat, Vissza akarod kapni, Vissza akarod kapni önmagad.
A fájdalom ordítva távozik Szemedbe vér tolul, Minden, mi benned van, Újra lángba borul.
Ereidben fortyogó, Sós víz hömpölyög, Lángol már a jég: Megölöd közönyöd.
A vérző, tépett sebek sikolyai Ezentúl veled lesznek, S ha akarod, ha nem, Örökké emlékeztetnek.
Egyetlen gondolatot szül A sok régi emlék, A sok régi hely: Ha nem szúrnak hátba, Talán soha nem támadsz fel!
Máshogy látod a világot: Nem vagy már áldozat. Filléres borotvahabbal arcán, Tükörképem fáradtan bólogat.
|
|