A múlt század első felének népszerű prózaműfaja volt a tárca. Rangos írók írták rangos és kevésbé rangos napilapokba. Kosztolányi, Krúdy, Karinthy, Márai és mások, akiket mára többé - kevésbé elfelejtettek. Aztán jött a kommunizmus, napilapok propragandakiadványokká silányultak, a tárca kiveszett belőlük. Nem volt rá szükség. Aztán a hetvenes és nyolcvanas években Magyarországon föltámadt. Ma a nagy, terjedelmes regények vannak a magyar irodalomban divatban, a kispróza újra mostohagyerek lett. A szlovákiai magyar irodalomban is, ha már kispróza, akkor novella.
Nagy Erika nem novellákat, hanem tárcákat ír. Egy - egy helyzetet, karaktert, jelenetet, hangulatot ragad meg. A műfajhoz illő tömörséggel, még olyankor is, amikor csevegős a stílusa. Tömörség, közvetlenség, a nagyot mondás és a dagályosság kerülése. Nagy Erika tárcái élvezetes olvasmányok az olvasóközönség minden rétegét meg tudják szólítani. Kellemes, elgondolkodtató, könnyedséggel és eleganciával megírt prózák."
Grendel Lajos