
1884-től, tízéves korától eperjesi rokonai nevelték Lovik Károly (Bp. 1874. márc. 9. – uo., 1915. ápr. 19.) írót, aki az ev. kollégium diákja volt, s 1892-es érettségije után innen került joghallgatónak Bp.-re, ahol a századelő magy. prózájának egyik legígéretesebb indulása lett. A leányvári boszorkány (1904) c. regénye az egyik selmeci dombon 1554–1571 között épült ún. Leányvári kastély történetét dolgozza fel.