1887. márc. 20-án Érsekújváron szül. Kassák Lajos költő, író, képzőművész, a 20. sz.-i, ill. a modern magy. ir. és képzőművészet egyik legjelentősebb alkotója (megh. Bp., 1967. júl. 22.), Újvári Erzsi bátyja. Gyermekkorát töltötte szülővárosában, itt járt iskolába és tanulta ki a lakatos mesterséget, majd Bp.-re ment, s írói-képzőművészi pályája is ott indult. A Tanácsköztársaság bukása után, 1920–1926 között bécsi emigrációban élt, majd hazatért Bp.-re. Megalapította a magy. avantgárd legendás folyóiratait (Tett, Ma), költészete, képzőművészeti munkássága radikális, máig ható változásokat indított el a 20. sz.-i magyar ir.-ban, képzőművészetben, irodalmi és képzőművészeti gondolkodásban. Prózája is meghatározó jelentőségű. Érsekújvári gyermekkori élményei A ló meghal, a madarak kirepülnek (1922) c. verses eposzában, ill. az Egy ember élete (1927–1935) c. önéletrajzi regényében is fel-felbukkannak. Művészete hatott a két vh. közti csehszlov. magy. fiatal ir. néhány képviselőjére, 1926 után több előadókörúton is részt vett itt. Az 1960–1970-es években elsősorban a Cselényi László költészetében bekövetkezett poétikai fordulatnál, majd az 1980-as években az iródiások – különösen Juhász R. József – formálódásánál játszott nagy szerepet a művészete. Az 1960-as években Kassák nevét viselő ifjúsági klub jött létre a városban. 1967-ben szülővárosában tervbe vették a díszpolgárrá avatását, ám arra az engedélyezési eljárások elhúzódása és költő halála következtében nem került sor. 2000-ben Érsekújváron Kassák Intermediális Kreativitás Központ alakult. 2006-ban a város sétálóutcájában felavatták Kassák egészalakos szobrát (Szilágyi Tibor munkája). Születésének 120. és halálának 40. évfordulója tiszteletére Érsekújváron emlékkiállítás és többnapos nemzetközi szimpozion nyílt.
