(Nemesoroszi, 1932. január 28. - Pozsony, 2003. június 14.)

Költő, szerkesztő, műfordító, könyvgyűjtő. Iskoláit szülőfalujában és Csurgón (Somogy-megye) végezte, itt érettségizett 1950-ben.
Nyírágón és Fegyverneken tanított, majd 1953-57 között tanári oklevelet szerzett magyar nyelvből és irodalomból Pozsonyban, a Pedagógiai Főiskolán.
1956-tól a Hét belső munkatársa, 1960-tól nyugdíjazásáig főszerkesztő-helyettese volt.
Első verseit az Új Szó és a Fáklya közölte 1951-ben. Költészetének legfőbb forrása a gyermekkor, az elhagyott falu, a szülőföld tájai és emberei, a megszenvedett háborús élmények, viszontagságok felidézése.
Verseinek jellemző tónusa a halk megrendültség, a csendes tűnődés a világ dolgai fölött, szomorkás meditáció a múló idő kérlelhetetlenségén.
Ozsvald Árpád nevéhez fűződik az egyik legsikeresebb gyermekregény, a több kiadást megért A kis postás, amely a háborús évek megpróbáltatásait idézi.
Ozsvald régi nyomtatványok gyűjtője és tudós feldolgozója volt. Szlovák és cseh nyelvből fordított magyarra. Irodalmi munkásságának elismerését jelzi az 1968-as Madách Imre-díj.