Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: Plútó

Arany Opus Díj 2013Töredékek

Kedves Nyár! Kérlek, ne fogd magad vissza, eljött a Te időd. Eltávolodtunk a Naptól. Kezdhetjük!

Tűkön ülve vártam a szünetet, Artúr bácsit kevésbé hatotta meg az én eufórikus hangulatom. Őt megviseli ez az egész esküvői hercehurca. 
– Ez a te hibád – morcogja nem egyszer az orra alatt. Nem hinném, hogy hibám lenne, mindinkább tehetségem. De most nincs idő a civódásra. Esküvőt kell szervezni éjjel-nappal. Ella már rég kidőlt mellőlem, egyedül maradtam beterítve meghívók és tüllök tömegével. Végül nagy hősiesen kijelentettem, hogy én férjhez nem megyek. 
– A nagy kiházasító ne menne férjhez? – évődött Eli – Világtragédia lenne – kacagott nagyokat. 
– Mindenki túléli, de a tiédet senki sem felejti kedves nővérkém. 
– Ajánlom is! Főképp úgy, hogy csak te hittél benne.
– Én nem hittem, hanem tudtam, s az nagy különbség – majd egy gyors nyelvöltés kíséretében távoztam.
Senki sem hitte el, csak én, így igaz.  Két éve történt. Eli akkor fejezte be az egyetemet, hazajött utolsó nyári szünetét kiélvezni velem és a többiekkel. Szép idők voltak.

– Nyuszi, siess, kész a  reggeli.
– Hova sietsz? Hétvége van! – morgolódtam.
– Papa egy csomó feladatot adott nekünk.
– Csak hogy ne a szomszédban lógjunk egész nap – feleseltem ásítozások közepette.
– Igyekezz! – szigorú tekintetéből már akkor kistagoltam, mit senki más. Hogy is vehették volna észre, hisz Márkkal barátok voltak amióta az eszüket tudták.

A közvetlen szomszédaink voltak. Ideköltözésem óta ők is családtagnak tekintettek, s nagy odaadással figyelték minden lépésemet. Pedig Artúr bácsi kifogástalanul viseli gondunkat. Olykor túlságosan is. Habár Ella azt meséli nem volt mindig ilyen. Emma néni halála után fordult vele egyet a világ, ott maradt egy kisgyerekkel az oldalán mindenféle szülői tapasztalat nélkül.
 – Mama túlságosan is elkényeztette. Nem kellett semmivel törődnie, Mama intézett mindent. Eli úgy élte meg ezeket a változásokat, hogy életének egy szakaszában csak édesanyja volt, egy másikban csak édesapja. Na és én, a Nyuszi. S ezt így el tudta fogadni. Testvérpótlék, anyapótlék, játszótárs és játék egy személyben, akiben elfért az a töményen áramló szeretet, ami Emma néni halála után itt rekedt. Valaki kellett, valaki szerethető, akiben elfért ez a mindenség, ez lettem én, A Nyuszi. Kapcsolatunk vezérfonala a rajongás volt. Mindig azzá alakultam, akire szüksége volt. Voltam testvér, ha hibáztatni kellett, volta anya, ha szeretni vagy szidni kellett, voltam pajtás, ha csíny kellett, voltam játékszer, ha az kellett. Most pedig mindezt elengedem, mert találtam valakit magam helyett, aki mellett boldogabb lehet. Nem mutatom kétségbeesésem, helyette az esküvőjét szervezem. Jobb ez így. 
A legnagyobb vigaszom, hogy Jo is végre hazajön. Ennek a hírnek viszont Beki nem örvendezett igazán. Imádja a bátyját, de túlontúl szigorú. Azzal vigasztalom, hogy velem sokkal kritikusabb.
Te meg folyton pimaszkodsz vele, ne csodálkozz! – feleselte. 
Az igazságtalanságnak ára van, amúgy is megérdemli. Kell valaki, aki olykor-olykor a fejére olvas.
– Olykor-olykor? – szaladt fel Beki szemöldöke az égig.
Én mit sem hallva egy kupac selyemmasnival távoztam, hogy lefekvés előtt még legyen mivel elütni az időt. Aztán igazából nem jöttem vissza soha. Saját üregem rabja lettem, mely egy másik, s igencsak mozgalmas történet. Majd egyszer elmesélek mindent, de Edgarral való első találkozásom részleteibe beavathatlak, ha szeretnéd.

Találkozásunk aligha nevezhető lenyűgözőnek, sőt teljesen kikészített. Félhomályban üldögélt egy karosszékben. A lábánál összegömbölyödve egy fekete macska békésen szunyókált. Jo hagyott ott vele, hogy szórakoztassam, míg ő megkeresi Barnabellát. 
Furcsa egy emberke volt, hollófekete haja zsírosan tapadt a homlokára, mélyenülő, szemöldök alatt rejtőző szemei pedig megállás nélkül vizslattak. Vagy fél óra csöndes fürkészés után megszólalt:
– A kábulat reád mért napjainak vége, nem igaz? – krákogta felém.
– Nem vagyok biztos semmiben, minden percben azt várom, mikor ébredek fel.
– Dicséretreméltóan fura ötlet te leány – villant fel egy futó vigyor az arcán. Mire a macska nagy nyújtózkodások közepette felült. 
– Az árnyak fátyla már fellebbent szemedről, ne várd az álmod végét – mondta szinte suttogva. A macska eközben az ölébe ugrott, s mély dorombolásba kezdett.
– A macskák egyik igen kellemetlen szokása, hogy bármit is mondunk, ők mindig csak dorombolnak. Nincs ez másképp Plútóval sem. Pedig mit nem adnék, ha olyan misztikummal átitatva tudnék írni, mint ez a macska.
Felnézve láthatta értetlen pislogásom, mire folytatta.
– Terveket lát bele a világba. Egy nap elkísér új életed csodákkal teli világába – e mondat hallatán önkéntelenül rándultam egyet.
– De a cica, - erre a macska kinyitotta szemét, de csak az egyiket, a másik üresen más mélységek felé tátongott – Plútó a magáé, nem? – dadogtam zavarodottan, nem igazán tudtam mire vélni a helyzetet, és sürgetni kezdtem az ébredést.
– Plútó senkié. Jött. Rátaláltam, vagy ő énreám, erről nem hajlandó nyilatkozni –válaszolta tűnődve a macska fülét vakargatva.
– Jó ideje velem van. Neki köszönhetem az életem. Habár az életet és halált elválasztó határ homályos és bizonytalan. Csak ez a macska tudja, hol végződik az egyik, s kezdődik a másik. 
– Ugye tudja, hogy a fonalat már rég elvesztettem – vágtam közbe rekedten. 
– Legalább nem táplálja aggodalmad – s folytatta, mintha meg sem szólaltam volna. Ő segített elhagynom a te világodat is. Egy kimerítő éjszaka után Reynolds eltévedt, és visszarepült. Én semmivel sem törődve úgy, ahogy voltam, rohantam utána, de az erőm elhagyott, nem tudtam visszajutni. Reynoldsot is hiába hívtam. Kórházba vittek, de Plútó utánam jött, egy fél órás morgást követően eltüntetett minden nyomot. Megszegtem a szabályt, nem lehet ám ott nálatok akárhogy mutatkozni, de nem veszíthettem el azt a madarat, már úgy megszoktam. – Annak a hollónak is lehetett volna több esze, elég öreg már – morogta Plútó még a hazaúton is – teszem hozzá a kalitkájában szundikál bűntudat nélkül.
– Ilyen megrovó tekintete csak egy macskának lehet, majd megtapasztalod te is… Plútó azóta vágyik vissza. A tervek már felsorakoztak, lassan elindulnak érted… készülődj! – Mire csapódott az ajtó.
– Nyuszi, meg is jöttem - kiabálta Jo az ajtóból – látom összebarátkoztál a macskával. Csak most vettem észre, hogy az ölemben feküdt. Gyorsan felugrottam, de meginogtam.
– Lelked most csapong, de az emlékek majd enyhítik izgalmadat. Jo erre összeráncolta szemöldökét – Ugye nem az őrültségeiddel traktáltad? – fordult erélyesen Edgarhoz. 
– Nem mondtam már nektek, hogy amit ti őrületnek néztek, az csupán érzékeim túlzott élessége?
– Megmondom minek az érzékelése túlzott nálad – dohogott tovább – gyerünk innen Nyuszi.
– Ha azt kívánod, felejts el mindent, ezt az egyet jegyezd fel - kiabálta még utánam. Én a macskát kerestem, de az nem volt sehol.

Csörgött a vekker, ami a Nyár végét berregte, közben kutyaugatás hallatszott a távolból, de csak illékony álomcafat volt. Valami mégis ott motoszkált tudatom mélységeiben. Aztán bernyákolás hallatszott az ablakból, s felpattantak a szemeim.




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2013
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2013:

Jelige: Együtt, egymásért

Hír értékelése
Értékelés: 2
Szavazat: 5


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2013

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.37 másodperc