Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Október
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 28363
Linkajánló
 Pegazus alkotópályázat 2015

Híreink

Németh Zoltán:

Pegazus 2015

Eleve gyanús minden pályázat. Ha az irodalmiság szempontjai felől nézzük a művet, jogosan mondhatjuk, hogy verseket, elbeszéléseket, drámákat nem lehet sorrendbe rakni, pontozni. Az irodalmi mű ugyanis létezésénél fogva vonja kétségbe egy egységes nézőpont abszolutizálásának lehetőségét.



Másrészt azonban már az ókori görögöknél is rendeztek irodalmi versenyeket. A március-áprilisban sorra kerülő Dionüszosz-ünnepek egyik fénypontja volt a drámai verseny, amelyen i.e. 534-től tragédiaköltők, i.e. 486-tól komédiaköltők is részt vettek. „A versenyen tíz, előre megválasztott bíró mindegyike felírta az általa megállapított rangsort egy táblára, s ezt bedobta egy urnába. Ebből az arkhón kihúzott ötöt és ezek alapján döntöttek (a másik ötöt figyelmen kívül hagyták).”[1]

Irodalom és sport kapcsolatának szép példája, hogy Kr. u 67-ben Néró császár kérésének köszönhetően nyilvánították a versolvasást is olimpiai számnak.[2] Sőt, „Az újkori nyári olimpiai játékokhoz, egészen az 1948-as londoni olimpiáig, minden alkalommal kapcsolódtak művészeti versenyek is. Ez azt jelentette, hogy azokon több kategóriában, úgymint irodalom, szobrászat, festészet, építészet és zene, a sporttal kapcsolatos művek is megmérettettek, és – a sportolókhoz hasonlóan – arany-, ezüst-, illetve bronzérmet szerezhettek alkotóik.”[3] Az is tudható azonban, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ezeket a „versenyszámokat” soha nem ismerte el a hivatalos programok között, 1948 után végleg búcsút is vettek a művészeti versenyektől.  Eredetileg „Pierre de Coubertinnek, a modernkori olimpiai játékok alapítójának volt az a leghőbb vágya” – az ötletet Kemény Ferenctől kapta[4] –, „hogy a sportot és a művészeteket ilyenformán összekapcsolja, ám végül – miután túl sok szubjektív elemet tartalmazott – a NOB végeredményben jobbnak látta levenni a műsorról.”[5] Pedig „Maga Coubertin is nyert egyébként: az 1912-es stockholmi nyári játékokon, pontosabban az ahhoz kapcsolódó művészeti versenyen, irodalom kategóriában aranyéremmel díjazták az Óda a sporthoz című költeményét.”[6] Pontosabban abban az évben az „Ode to sport c. művéért a német színekben pályázó Georges Hohrod és Martin Eschbath szerzőpáros kapta”[7] az irodalmi olimpiai díjat. Viszont „Mint utólag kiderült, ez álnév volt, a páros egyetlen személyt takart: Pierre de Coubertin bárót.”[8]

Az 1928-as[9] amszterdami olimpiai játékoktól kezdődően „már műfaj szerint kategorizálták az irodalmi verseny résztvevőit: lírai, drámai és epikus művekért osztottak érmeket. Ez utóbbi kategóriában van az egyetlen aranyérmünk az olimpiai játékok keretében megrendezett művészeti versenyeken: dr. Mező Ferenc sporttörténész és tanár[10] Az olimpiai játékok története[11] c. munkájával lett első helyezett.”[12] Az 1948-as londoni olimpián Földes Éva sport- és neveléstörténész (akiről legutóbb Dr. Hollerné Mecséri Annamária történész adott ki könyvet) szerzett Magyarországnak bronzérmet a Fiatalság forrása című művével, szintén az epikus művek kategóriájában. „Mivel ebben a kategóriában nő még soha nem indult, a kihirdetéskor így jelentették be: ’Bronze medal Mr. Földes, Hungary!’. A közönség elképedve nézte, amint ’Földes úr’ szoknyában kivonult az éremért...”[13] (Igaz, az aranyérmet is nő szerezte – először nyert nő az olimpiák irodalmi versenyén – a finn Aale Tynni, „aki 1948-ban a londoni olimpián kapott aranyat Laurel of Hellas c. költeményéért.”[14])

Érdekességként: „A MOB hivatalosan is elfogadja az olimpiák művészeti versenyein magyarok által elért eredményeket – melyekkel együtt a nyári és téli olimpiákon összesen 485 érmet (168 arany, 148 ezüst, 169 bronz) nyertek eddig a magyar sportolók –, ez azonban nem egyezik meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság álláspontjával, ugyanis e szervezet nem számolja bele az érmek számába a szellemi versenyeken elért helyezéseket. A NOB által elfogadott magyar érmek száma emiatt nem azonos a MOB által elfogadottakkal. A legfőbb szervezet szerint tehát a következő számú érmekkel rendelkezik Magyarország a nyári és téli olimpiákon: aranyérem: 167, ezüstérem: 146, bronzérem: 169, összes érem: 482.”[15]

Ha összesítjük: a magyar irodalomnak két érme van az 1912-től 1948-ig tartó művészeti versenyeken[16] a nyári olimpiákon, egy arany- és egy bronzérmes olimpikon írót ismerünk. Kissé furcsa persze, hogy nem az irodalomtörténetek és a tankönyvek klasszikusai között, Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Márai Sándor és hasonlók között kell keresnünk irodalmi olimpikonjainkat.

Ezeket a sorokat azonban nem a Pegazus-pályázat előtt vagy közben vetettem papírra, hanem utána. Azon gondolkodtam, hogy egy ilyen pályázat afféle olimpiai előselejtező lehet, és most pedig hangosan gondolkodva érem fontosnak, hogy néhány szóban bemutassam a díjazott alkotásokat.

Idén jóval több verset küldtek be a pályázók, összesen 13 pályázó küldte be versét, és az alkotások színvonalban is meghaladták a prózásokat. Az én olvasói ízlésemnek két pályázó verse felelt meg leginkább: a Budvar és a meggymagolaj. A két anyag az irodalmi professzionalitás szempontjából teljesen eltérő pályákon halad. A Budvar fedőnevű pályázó meghökkentő, a szexualitás elemi erejű jelentéseit felhasználó sorai rendkívül meggyőzőek:

„hátad szeplőit / milliószor kötöttem már össze / mindig megvárom, hogy a toll lekopjon” (sziámi); „új életet kezdek / vésővel, kalapáccsal / faragok magamnak / hatalmas faszt / szűk pinát” (szobor); „spermámmal papírcetlikre írom a nevem / ha egyszer megjössz / szögbelövővel rád erősítsem azokat” (messze). Ezek a versek ironikusan a magyar irodalmi hagyományt is bevonzzák, gondoljunk csak Ady Endre  Góg és Magóg fia vagyok én... című programversének legfontosabb szavát, az „új”-t. Másrészt azonban nem éreztem meggyőzőnek a lélek, bűn, Nap, szél, Krisztus kifejezések használatát – ezek nem haladtak túl a hagyomány konvencionális képzetein. Vagyis Budvar egy-egy verse vagy nagyon jó, vagy középszerű volt az olvasatomban.

A meggymagolaj fedőnevű pályázónak viszont – az én olvasatomban – nem nagyon jó és középszerű versei vannak, hanem nagyon jó és középszerű sorai, mondatai, amelyek egy-egy versen belül is keverednek. Az Elköltözés c. vers első sora erős indítás – „…Csak a kicsorbult bögre marad utánam, / Ami olyan tökéletlen, mint hogy nem csak ketten vagyunk a világon.” Az utolsó sor „szmogtól eltakart napfelkeltét bámulva elszívott utolsó cigarettá”-ja viszont elég közhelyes kép, záróképnek, zárósornak pedig különösen az. Hasonló karakterű a többi vers is, amelyben mindig találkozhatunk a kétségtelenül a tehetségre utaló sorokkal és a hagyomány féloldalas elsajátításából eredeztethető közhelyes, lektűrszerű, szentimentális, érzelgős képeket. Az érzékenység az érzelmek eredeti felhasználásával válhat egyértelművé („Néha lerágjuk egymás körmét”), nem az ezerszer felhasznált toposzok újramondásával (könny, lélek, üresség). Szerelemről, Istenről, magányról, áhítatról akkor lehet érvényesen beszélni, ha nem írjuk le minduntalan didaktikusan az érzelem meghatározását, nevét. 

Közös megbeszélés eredményeként végül is meggymagolaj az 1., Budvar a 2. helyen végzett. 

A következő körbe több pályázó került: az éjjeli lepke, a huzat, a MÁK, a Dea Muta, a „verset írni józanul” és a KANAME. A „verset írni józanul”: egy vitális, képek sokaságában tobzódó, a beat költészet hagyományát újraértelmezni kívánó gyűjteménnyel pályázott – kicsit több eredetiséget vártam. A KANAME: szintén tobzódik az írásban, de ügyelni kell a túlírtság veszélyére, illetve ha a kortárs magyar irodalomban rímeket használunk, akkor kétszer meg kell gondolni a toldalék (képző-, jel- rag-)rímek használatát. Dea Muta: az Álmodtam meggyőző szöveg, tele fantáziával, ami viszont hiányzik a további három szövegből. MÁK: a küldött anyagból kiemelkedik a Hizsnyai Zoltánhoz címzett Függelék a Külön(b) világhoz, de kérdés, mennyire saját, originális alkotás, és mennyit köszönhet a felhasznált példaképnek. Szerintem sokat. Figyelemreméltó még a Levél Pacificus Maximusnak című szöveg is, amelyet sokkal elegánsabb lett volna hexameterben írni. A többi versben viszont kevés az originalitás. Huzat: tele eredeti képpel, viszont minden versben van valamilyen – számomra – zavaró tényező. A Van túl erős olvasásajánlatot ad a Holan-sorok ritmusára rájátszó soraival. A Mirelit szerelem erős képei elhalnak a szerelem szó túl direkt címbe és versbe írásával. A Földtengerben az „ezernyi frakcióra” széthulló gyom és a „visszakereshető diszlokáció” zavaró. Az eredetiséget feszesebb képalkotással és az én – te viszonyokon túlmutató szövegalkotással lehet még originálisabbá tenni. Éjjeli lepke: tipikus pályakezdő, a költői nyelvvel kísérletező líra, nincs egységes hang, a rímelésen sokat kell dolgozni még. Léleg: szintén tipikus pályakezdő líra, kísérletező költészet, amely éppen ezért izgalmas, másrészt sokszor nem mutat túl a nyelvkeresésen. Kerülném az élőnyelvben sem használt fordulatokat, úgy általában az archaikus, már túl választékosnak szánt kifejezéseket – pl. „e helyben”.

A közös döntés eredménye: megosztott 3. helyben részesül a MÁK és a Léleg fedőnevű pályázó. A zsűri dicséretében pedig a Huzat jeligéjű pályázó részesül.

A többi pályamunka sokkal gyengébb volt, mint az előzőekben említettek, amit ajánlani lehet: sok olvasás, gyakorlás, imitáció és kreativitás, elmélyedés.  

Elbeszélésből kevesebb pályamű érkezett, és a beérkezett alkotások általános színvonala sem érte el a líráét. A Rigó pályamű szociográfia, de annak szépirodalmi vetülete nélkül. IKE kutyás novellái meghatóak, a többi történet is életszagú próza (Tömörkény, Móricz) a háttérbe szorított, traumatikus élményekről. Hasonló karakterű realista-moralizáló történetszövés jellemzi a Virág fedőnevű pályázó műveit is. A Kisasszony története egy szomorkás, „kosztümös” szerelmes sztori, amelyből hiányzik a főhős jellemváltozásának mélyreható kifejtése, elemzése. A mandarin jeligéjű pályázó Némaság című műve különös sztori, amely líraiságával válik megkapóvá. A szürreális-tudatalatti történet leginkább egy misztikus-teológiai homoszexuális fantomelbeszélés. Nagy kár, hogy a pályázó csak ezt az alig egy oldalnyi szöveget küldte be. Az „Életem vége, hírnevem kezdete” jeligéjű pályázó Babaházak az örökkévalóságnak című sztorija a populáris regiszter jellegzetes nyelvhasználatát mutatja, a krimi, a science fiction és a cyberpunk vegyítésével, sok érdekes ötlettel. Az éjjeli lepke álnevet viselő pályázó A lány és a pók című novellája megint csak tipikus pályakezdőt sejtet, kultivált írástechnikája dicsérendő, de több eredetiséget is elbírna a történet. Dea Muta: minimalista, sehová sem vezető történetek emberekkel, akik a seholban, a köztes létben vergődnek, miközben fel sem vetődik egy értelmesebb létezés lehetősége. Ez a fullasztó világ az Én, pohár, örvény című elbeszélésben karakteresebb, a Csilla szövege nyelvileg kicsit csikorgóbb. Hazai Attila elbeszéléseit érzem hasonlónak. Mindenképp dicséretes a hangulatteremtés, a fullasztó légkör nyelvi megjelenítése. Másrészt több gondot kell fordítani a nyelvi tér (szleng, városi nyelv stb.) belakására.

Mindent összevetve a következő eredmény született:

1. -

2. Dea Muta

3. éjjeli lepke és „Életem vége, hírnevem kezdete” (Babaház)



[1] Harang Péter, Irodalmi fogalmak, http://mek.oszk.hu/01300/01371/01371.htm

[2] http://erettsegizz.com/tortenelem/az-okori-olimpiak/

[3] http://konyves.blog.hu/2012/08/09/amikor_meg_egy_verssel_is_lehetett_olimpiat_nyerni

[4] http://www.mob.hu/nyari-olimpiai-jatekok/1948-london

[5] http://konyves.blog.hu/2012/08/09/amikor_meg_egy_verssel_is_lehetett_olimpiat_nyerni

[6] http://konyves.blog.hu/2012/08/09/amikor_meg_egy_verssel_is_lehetett_olimpiat_nyerni

[7] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/

[8] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/

[9] https://hu.wikipedia.org/wiki/Művészeti_versenyek_az_1928._évi_nyári_olimpiai_játékokon

[10] http://zaol.hu/sportvilag/85-eve-ezen-a-napon-lett-olimpiai-bajnok-mezo-ferenc-1554940

[11] http://mek.oszk.hu/10400/10465/10465.pdf

[12] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/

[13] http://www.mob.hu/nyari-olimpiai-jatekok/1948-london

[14] http://olvasoterem.com/blog/2014/02/07/aranyermes-irok-az-otkarikas-jatekokon/

[15] https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarország_az_olimpiai_játékokon

[16] https://hu.wikipedia.org/wiki/Művészeti_versenyek_a_nyári_olimpiai_játékokon




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Híreink
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Híreink:

XIX. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat





Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.10 másodperc