SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA

via dolorosa

puha a föld
több ezer lábnyom
lassú menet
halk hangok
körülöttük
üvöltés
hörgés
ropogás

puha a föld
sárral kevert vér
a hang egyre erősebb
nem érdekli őket
felkelnek
útjuk halállal kirakva

fagyott a föld
benne arcok
a zene tiszta
könnyűek
mennek

1. állomás

csíkos ruhák a földön
gyalogosátkelő
csont roppan
megfeszült élet
múltba kapaszkodik
jövőt nem lát
ítélet
anyja teteme koppan

2. állomás

vállára vette nagymamáját
érezte a flódni ízét
puskatussal verték ki
szájából gyermekkorát
nagymama énekelt
gyerekdalnak hallotta
kaddis volt

3. állomás

régen zenét tanított
kerítés drótja hangszere
így szólal meg Mahler
mosolyog
nincs hangszer
éhezik
gyermekével a karján
elesik
szappannal dobálják

4. állomás

vagonban már ketten voltak
barakkban először fogta kezébe
önmagát látta
nem tud semmit róla
egyedül van

5. állomás

az öreg Simon lakása tágas
szekrény, padló, padlás
az öreg Simon lakása csendes
egyedül készíti hangszereit
az öreg Simon lakása elrejt
szekrény, padló, padlás
az öreg Simon lakása hangos
élnek a hangszerek
az öreg Simon csendes
schneller! schneller!

6. állomás

nincs idő megfagyni
hártyás jég ropog a talpak alatt
egyedül vagy
otthonod a másik irányban
csendben vár
közös kép üvege megpattan
ágyatok fölött
otthonod hangos
arca olyan mint a tiéd

7. állomás

két barakk között nagy a sár
gyerekeket gyűjtenek versenyre
elsőé egy tábla csoki
utolsóé halál
anyáknak is nézni kell
a kis Izsák kétszer esik el
anyja térden kéri az őrt
hadd temesse el
csokival a zsebében
két gödröt ás a nyertes

8. állomás

saját magukat és
gyermekeiket
siratják az asszonyok

9. állomás

összerogyott
nincs tovább
golyót is sajnálták
ott maradt egyedül
körülötte hó
évek óta először csend
tömeg a távolban megállt
ugató kutyák hangja
közelebb és közelebb
felkelt
fütty
beterelték a tömegbe
van tovább

10. állomás

felkísérték az őrszobára
levetkőztették
felterelték a kan kutyákat
sírt ásattak vele meztelenül
belelőtték a kutyákkal együtt

11. állomás

nincs fájdalom
napok vannak
munka
füstölő kemencék
egy-egy horpadt mosoly
egyszer bezárul a kapu
és leoltják a villanyt

12. állomás

nincs földrengés
a templom is egyben maradt
névtáblák sincsenek
számok
csíkok
megnyílt a kapu
ezrével folynak a lelkek

„Gyászukat ünnepre fordítom, és nem búsulnak ezután.
Vidámmá teszem a szívüket, hogy örvendezzenek
a bánatuk helyett”

13. állomás

üvölt
gyermekét keresi a nő
nem látták
félkarú macit hoznak
ölébe teszik

14. állomás

nagy követ gurítottak a sírhoz
harmadnap után sem mozdult
neveket véstek rá
betelt
tovább vésték
köveket hordtak
nincs feltámadás

emlékezés