| Pályázatfigyelő: Jelige: szirén |
Az én jó Anyám
Őszbe borult már jó Anyám haja, Teste sem suhan már úgy, mint valaha. Szorgos kis kezei ölében pihennek, Sok fájdalommal jár már neki az élet.
Nem sír, nem panaszkodik, De a jó Istenhez sokat imádkozik.
Törékeny ujjacskáit összekulcsolván, Olvasóját szorongatván. Esténként a kisszobában, Halkan, csöndben, De mély érzelemmel Beszélget a jó Istennel. Arra kéri szüntelen, Hogy az Ő szerettei Boldogan éljenek.
Édes Anyám, drága szentem, Szeretetre nevelt engem. Könnyem csordult örömömben, De mégis oly szomorú vagyok, Mert félek, hogy egyszer csak nem láthatom.
Szavakba önteni oly nehéz, Az érzést, mi bennem él. Hozzád szólok most jó anyám, Halld szívem sugallatát. Köszönöm az életet, Azt a sok-sok szeretetet. Gyermekkorom szép emléke, Mind… mit kaptam én belőle. Áldott kezed, ügyességed, Jó szívednek szeretete. Ott él bennem örök fénye, Édesanyám örömére.
Kérhetnék most bocsánatot, De szíved oly nagyon kegyes, Hogy haragra sosem képes. Évtizedek szálltak, Hol lassú léptek… Hol gyors fuvallatok által… Szép percek, fájdalmak kavarogtak váltva. Az anyai szeretet nem múlik el soha. Bár tested elfáradt a sok küzdelemben, Kívánom, sokáig éltessél még engem. Torkom elszorul, könnyekkel küszködöm, Édes jó anyám, mindent köszönök!
|
|
|
|
| |
Kapcsolódó linkek | |
Hír értékelése | |
Parancsok | |
|