„A humán értelmiséginek akkortájt olyan szerepeket is fel kellett vállalnia, amelyek ma már különálló szakmaként jelennek meg. Ezt az elhivatottságot volt képes elhinteni a Tanár Úr mindannyiunkban,  akik  diákjai  voltunk  valaha.  És  tette  ezt  nem  az  ószövetségi  próféták dühével,  hanem  megértéssel  és  enyhe  iróniával.  (…)  Empátia  nélkül  kinek  volna  mersze
fiatal  emberek  értelmét  és  érzelmeit  nyesegetni?  Irónia  nélkül  ki  tudja  felébreszteni  az értelmiségi mindenkori alaptulajdonságát, a kételkedést? És e kettő összekapcsolása nélkül ki  az  a  vakmerő  és  hiú  ember,  aki  pedagógusként  próbálja  megélni  az  életét?”
(Mészáros András)
„Kevés olyan kérdése lehet a nemzetiségi irodalmunknak, főként a két háború közti időszak irodalmának, amelyre Turczel Lajos munkásságát megkerülve érdemi választ lehetn e adni.”
(Szeberényi Zoltán)
„Szeretettel és féltéssel nyúl minden kezébe kerülő íráshoz.”
(Dobos László)
Program