SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Pegazus Alkotópályázat kiértékelése: Duba Gyula

Értékelés és javaslat

Irodalmunk termése szegényedik, a digitális kor metamorfózisa alakítja. Mindinkább tényszerű és líramentes, mintha közölni kívánna és nem érzelmeket fogalmazni. De a verseny kevés anyaga – hat rövid munka – is érzékelteti a széppróza új irányát: a valóság igazának feltárása rovására nagyobb szerep jut benne a képzeletnek! A lélektani elemzés helyére a fikció lép, s a közösségi élmény általánosító hatását az egyéni ötlet eredetisége igyekszik betölteni. Az igazság megnevezését metaforikus sugallat váltja fel!

Jutalmazni a hat írásból Az Égig érő torony – Tonka – jeligés-című munkát javaslom. A leírt történet kiterjeszti az idő méreteit és így valósága tartalmát. A jelenből visszatér a régmúltba, majd évtizedekkel későbbre, s ismét a közelmúltba. Tárgya a vén gyárkémény, mely egykor az iparosítás korában épülő vasgyárat szolgálta, azonban már mind feleslegessé vált, rom lett belőlük. A nyolcvan méteres kémény a táj életveszélyes díszlete, le kellene bontani. De a járás nem járul hozzá, nincs rá pénz? A kor meghatározó fogalma: nincs rá pénz! A kémény a helyi polgármester problémája, de rávetül a történetre: látnivaló veszélyek közt élünk, de nincs segítség! Akár a végzet! Sorsunk végzete! Végig kíséri a történetet. A mezőn dolgozó s szökni vágyó fegyenc fel akar menekülni a kéményre, s közben egy elmozduló elemébe kapaszkodva megöli az őt követő szolgálati kutyát. Majd a történetet mesélő - más idősíkban – felmászik barátjával a kéményre. S ismét a fegyenc, ahogy a börtönőrök megafonnal lehívják a magasból. Végül a mesélő és barátja megtudják az öreg börtönőrtől – a jelenidőben -, hogy levetette magát és ott zúzta össze a testét, ahol a kutya kiszenvedett. Az írástól a végzetre döbbenünk, amely sorsunk kísérője! A munka igazi drámaiságot sugall, jutalomra érett.
Pozsony, 2019, július 22-én
Duba Gyula