Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Október
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 28357
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Rajkovics Péter: Álmatlanul (mentor: Németh Zoltán)

Fiatal írók rovata 2008/2009Mezítelen lábammal csontok közt taposva
sötét fények üldöznek hideg hajnalokon!
Vajon eljött a tél, fakó havas szánon,
vagy csak a fagyos ősz köszöntött nyári viskómba?
Nem tudom, de fázik a lábam,
s látom, homlokom felett nincs tető,
se keblemen gyermek, őszintén síró, álmosan nevető!
Talán eltévedtem? Mondjátok, hol a házam?

Felébredek, de a valóság rosszabb, mint az álom,
nincs se viskó, se ház, se erdő,
vadak sem hívnak ősi viadalra,
félek, s újra elvágyom,
mert múló vágyaim örök rabja lettem,
vétlenül, ostobán, nincs se Istenem,
se egy virágzó rét, melyen fűszál simogat,
se jó barát, ki ölel vagy riogat,
minden elveszettnek tűnik,
és bárgyú tekintettel üldöz minden gondolat,
hogy bár ember voltam,
de már nem is vagyok!

Rajkovics Péter Álmatlanul című verse igényes nyelvezetével hívja fel magára a figyelmet, másrészt viszont a vers hangvétele által mintha a romantika korába helyezné önmagát. A „Mezítelen lábammal csontok közt taposva” a 19. század első felének kísértetromantikáját idézi fel számomra, s ez az érzés a vers végéig kitart. Ezen túl egyfajta nosztalgikus-archaizáló hang jellemzi a verset, példaként a „keblemen gyermek” megoldást lehetne említeni. Bár a szöveg a retorika szabályai szerint „fel van építve”, az utolsó sor némi hiányérzettel tölt el: nem érzem egészen logikusnak, miért, mitől, hogyan jut el a halál képéig a vers beszélője az utolsó sorban.
Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az Álmatlanul című alkotás nem mai vers. Éppen ebből fakad az alapvető kétely: hogyan lehet ennyire problémamentesen viszonyulni a múlthoz, hogyan lehet ennyire kétely és distancia nélkül átvenni a múlt hangjait. Mintha a vers írója számára nem létezne irodalom és költészet a 19. század közepe óta, mintha nem olvasott volna semmit modern szerzőktől, mintha a lírában a 19. század közepe óta semmi sem történt volna. Ahhoz, hogy mai vers szülessen, olyan, amely képes megszólítani a kortárs olvasót, az szükséges, hogy a szöveg „benne legyen” a jelenben, tudatában legyen a jelen eseményeinek, irodalmának, szövegeinek. Enélkül ott a veszély, hogy a mű üres variációjává válik olyan témáknak, amelyeket száz-kétszáz évvel ezelőtt már sokan és sokszor megírtak.  

Németh Zoltán




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2008/2009
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2008/2009:

Csillag Lajos verse (mentor: Németh Zoltán)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2008/2009

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.09 másodperc