A hölgyek persze feladatokat is kaptak, az egyik a Kosztolányi-féle tíz legszebb magyar szó szövegbe foglalása volt, aztán kitaláltam, hogy írjanak verset vagy prózát, amelyben kizárólag kérdő mondatok szerepelnek. Helembát, illetve Kovácspatakot megverselni nem kellett, mivel az istenverte hideg miatt alig mozdultunk el a kandalló mellől. a három nap alatt.
A Galéria Panzió tulajdonosáról, Hizsnyai Zoltánról tudni érdemes, hogy fantasztikus előadó (egyéb erényei mellett), a zimankót enyhítendő esti felolvasásokat tartott a társaságnak- egyebek mellett az Igy írtok ti-ből. Erre én gyorsan előkerestem a neten Varró Dani paródiaverseit, mert az ő nevét azért nem árt ismerni. Egyedül Szandi ismerte, de most már mind a négyen szeretik a szimpatikus fiatal formaművészt. A mentorkodás miatt nem választottam államfőt, és egyáltalán: sok mindenről lemaradtam, viszont sok mindent tanultam is a három nap alatt. Főleg azt, hogy néha ki kell szakadni a világból egy ilyen helyre, mint Helemba.
Heti rendes jegyzetemet azért szállítanom kellett napilapunkba, és ugyan miről is írhattam volna, mint saját magamról. (Hiszen minden valamire való írónak ez a kedvenc témája). Jöjjön tehát ez a bizonyos kispublicisztika, majd pedig a reményteljes „Gyulam-bulam” csapat tagjainak írásai.
Nagy nap Helembán
Itt van Rhodos, itt ugorj le! Ez egy verscím, „A hétvége legjobb verscíme”-verseny győztese, legalábbis nálam. Eddig publikálatlan, nem tudom, szeretné-e a szerző, hogy megjelenjen, mert annyira titkos, intim bejárat ez, hogy illetékteleneknek feltételezhetően tilos a bemenet.
Péntek óta versekkel és prózákkal foglalkozom szűk körben, workshop-szerűen, a világból kiszakítva, egy festői falu vendégházában, ahol még tévé sincs. Nem mintha nagyon hiányolnám általában a „dobozt”, de a híradót meg szoktam nézni, régi berögződés ez. A szombati eseményekből kimaradtam, amit azért sajnálok, mert mozdult egy picit a világ, a mi kis szűk világunk. Kiderült viszont, hogy az igazi irodalmár nem is tudja, mikor van az államfőválasztás és kik közül lehet választani. Az illető helyi lakost végül sikerült elrugdostam a szavazóhelyiségig, már csak a lelkiismeretem megnyugtatása végett is. Mondtam, helyettem is voksoljon, írja oda, hogy „plusz egy fő”, persze képletesen. Aztán este csörgött a telefon, egy pesti haverom, minisztériumi nagyember, beszámolt az „anyaországban” történtekről, és hogy akkor ő most kezd csomagolni, mert ha a miniszter megy, valószínűleg őt is magával rántja a semmibe. Aztán, hogy mi van, szóljak már bele, megkukultam-e. Nehéz volt szavakat találnom, mert akkor épp egy Krúdy-novellát élveztünk, szakavatott tolmácsolásban, egy helembai tetőtéri szobában, ahonnét tiszta időben látni Budapest fényeit, Visegrádról nem is beszélve. Kapcsold be a tévét. Milyen tévét? Basszus, hát hol vagy, a világ végén? Inkább a világ közepén, vágtam rá, mert tényleg úgy éreztem. Nem akartam ilyen felkészületlenül és „tragikus hirtelenséggel” visszazuhanni a való világba. Titkon épp irigyeltem azokat, akik számára az irodalom a valóság, nem törődnek semmi mással, csak a beoltott virággal.
De persze éreztem, hogy sorsorsdöntő nap ez, tájékozódni kell, lehetőleg gyorsan, itthon is és otthon is. A választási részeredmények elsőre biztatóaknak tűntek, ám amikor elolvastam az első kommentárokat a neten, rosszkedvem tele visszatért, rakni kellett a tűzre a kandallóban, hadd pattogjon. A második fordulóban el kell mennem szavazni, minden voksra szükség van ahhoz, hogy végre egy intelligens, éles látású, érzékeny és pironkodás nélkül vállalható elnöknőnk legyen, aki ráadásul személyes ismerősöm is, de ez mellékszál. A pesti tisztviselőnek pedig végül azt mondtam, települjön át, majd segítek munkát keresni Pozsonyban. Vagy ideköltözhetne Helembára gondnoknak valamelyik panzióba. „A kovácspataki dombok északi oldala természetvédelmi terület, ahol a svábbogarak és a futrinkák ritka fajai élnek, s a bükk meg a molyhos tölgy együtt fordul elő.” – áll az utikönyvben. Szépen kezd kiépülni a környék, nyáron csak úgy forog majd az idegen. Szóval, ha minden jól alakul, itt nálunk most egy kicsit jobb lesz talán...
Juhász KatalinVélemények:
Fusch Alíz:
Helembán
hegyen csend
vihar kukucskál
ropog tűz
kályha torkában
fahasáb fut
többedmagaddal
a műhelyben ülsz
csiszolod
a verseket rímekbe faragod
majd megfejeled a napot
felteszel egy honlapot
távcsőben Pest fénye
a szemedbe ragyog
körös-körül
Duna hömpölyog
kupola körül
fel-fel ragyogó csillagokat virrasztol
kívánsz fába fejszét vágni
újabb strófákat csiszolni
hajnali tűz csendesedik
a tornácon Vihar is elalszik
Visegrád is csendes
az egész Műhely
egy hatalmas füst karika
olvasol még pár sort
király volt !
Pál Ilona:
A Text-túra nagyon jól sikerült.
Házigazdánk : Hizsnyai Zoltán irodalmi felolvasásai tették felejthetetlenné Kovácspataki tartózkodásunkat. Mentorunk Juhász Katalin pedig nagyon jó feladatokkal látott el bennünket.
Nagyon jó hangulatban telt az ottlétünk. Mindenki nagyon barátságos volt.
Érdekes tapasztalatnak bizonyult a feladatok megoldása, mivel négyen voltunk mint pályakezdő írók és mind a négyen más stílusban írunk, így érdekes megoldások születtek.
Cucz Enikő:
A Text-túra (szerény véleményem szerint) elérte célját. Amellett, hogy rávezetett minket a saját „irodalmi utunkra”, rengeteg plusz élményt adott. Három napon keresztül öntötték belénk a kultúrát, (vissza)adták a kedvet az iráshoz és az olvasáshoz is természetesen. Alig várom a következőt:)
Kovácspatak majdhogynem festői szépségű hely, a legjobban a kora reggeli párolgó Duna látványa és a sok kedves cica tetszett (na meg a cserépkályha). Bár egyébként is kapcsolatban vagyok az irodalommal, ez a hétvége újra felfrissítette ezt a kötődést, és a sok felolvasásnak, beszélgetésnek, értelmezésnek köszönhetően sokkal életszagúbbá és testközelibbé vált számomra a költészet. Hála Juhász Katinak a nagyszerűen kiválasztott, népszerűsíteni kívánt művekért, Hizsnyai Zolinak a felolvasásokért és mély filozófiai/irodalmi kérdések lebilincselő boncolgatásért, többi szárnypróbálgató társnőmnek a megrendítő alkotásokért... Meg a szomszéd néninek a pompás ebédekért, vacsorákért :) Minden szempontból nagy élmény volt.
Pál Ilona : Helemba varázsa Hűvös bár a tavaszi nap,
Ébredezik Kovácspatak.
Domboldali vendégházban,
Nyugalom vár az éjszakában.
Írók, költők, gyertek nosza,
Irány az út Helembára.
A Dunakanyar festői tája,
Vár a bátor turistára.
Idilli táj ez, dombokkal,
Játszik a szél a lombokkal.
Visegrádi régi vár,
Üzen érted, csak rád vár.
Átjár az erdő, nyugalom,
Szívedben ott a hatalom.
A szigeten jár, már oson.
A remény száll a fasoron.
Országok kacsintanak egymásra,
Szemük a Vén-Duna fogságába.
A táj élettel van tele,
Olyan ez mint égi zene.
Olajzöld cserépkandalló,
Egyszerűség minta világa.
Csalogat az ősök tája,
Tekincs Te is Helembára.
2009.3. 21. Kovácspatak
Feladat a mentortól, Juhász Katalintól:Kosztolányi által összeírt legszebb 10 magyar szó [ láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók,vér, szív, sír ] felhasználásával kellett írni egy verset .
Rendelkezésre álló idő : 90 perc.
Pál Ilona : Eljött az ősz, mint minden évben,
Gyöngy rakásos kandalló fényben.
Ott ül az anya, sír az éjben,
Távol jár Ö, a messzeségben.
Óvná a drága kis otthonát,
Ölelné még szeretett fiát.
Egy a vér, de mást akar a szív.
Mely összetart, csalogat és hív.
Fia helyett harcolna, ha tudna,
Hisz ez a szegény anyák sorsa.
Mert a szív egy élet, s álomtár,
Szűz terület mely művelésre vár.
Ha felgyúl a szívben a láng, izzik,
A bánat elmúl , tova siklik.
Csók cuppan már idős orcáján,
Csillog a szeme, hűvös éjszakán.
S nem jönnek ajkunkra a szavak,
Melyek mindent összefoglalnak.
Ma élesebb a szó, mint a kard,
Gondold csak át jól, s ne csak akard.
Cucz Enikő:Nemrég még a melleden feküdtem. A hasadat molesztáltam mutatóujjammal, te tűrted, pedig csiklandós vagy. Éreztem tekinteted a fejem búbján. Beburkolóztam a tompaságba, bízván, pillantásod nem sejlik át a sűrű szövésű pokrócon, ahová lelkem bújt. Tudom, gyenge próbálkozás, de muszáj menekülnöm valahová, hogy ne kelljen darabokra szaggatni a csendet, hogy ne kelljen tekintetemet a lepedő ráncairól rád emelni, nem akarom látni, hogy az a pár perc, amikor nyugodt vagyok és minden olyan biztos, a szemedben foszlik szét, hirtelen és visszavonhatatlanul, helyt sem adva kétségbeesett tiltakozásomnak. Ezért bambulok a gyűrött lepedőre, próbálom nem észrevenni, hogy nézel- nyakamat a guillotine alá helyezve.
RepedésekRemekül maszkírozott porcelánbaba vagy. Nem akarsz az lenni? Akkor légy váza, nekem úgy is jó. Váza vagy baba, mindenhogy gyönyörű vagy. Alig-alig látható a ragasztás nyoma, rizspor és állatokon tesztelt kozmetikumok fedik el apró repedéseid – ha megrepedtél is, esztétikusan tetted. A műalkotó műalkotásjavítójának műalkotása vagy- ím, megteremté az úristen a neved. De kellett ez neked egyáltalán? Mindenki csak vázának lát.
Keresztül mindenenFigyelted már az embereket? Ahogy haladnak muszáj-céljuk felé, keserűen, mosolytalanul és elszántan, felszegett vagy lehajtott fejjel, makacs akaratot és könyörtelen erőt kényszerítve arcukra. Tanulmányozd őket behatóan, hosszabban, mint illik, ne lepődj meg, ha megvetéssel néznek vissza rád- észre fogod venni, szájuk sarka megremeg vagy sírásra görbül egy pillanatra. Ilyenkor lökdösődve mennek előre, törtetnek keresztül mindenen, és iszonyatosan félnek. Mert a tükörbe vagy kirakatba nézve átlátnak magukon, de emberségüket aktatáskába kell gyűrni, elrejteni és magabiztosan lépkedni tovább. Majd otthon, mikor már mindenki alszik, kinyitják a táskát és csendesen, senkit nem zavarva sírják ki erőtlenségüket.
Testen maradtfüstszagú éjszaka
bandzsa tekintete átölel
fáj, sír az ember ilyenkor
ráfekszik a semmire
ismerős és ismert arcok
feledésbe merülnek
musztángokon száguldó szellemük
néha sortüzet zúdít
a mélabú vastigrisére
az élet és a halál
fedőnevű jelenségek
kézen fogva araszolnak
a naprendszer temetőjébe
szívtál, ha látod őket
a pirospozsgás arcú kislányok mellé
csontvázak csücsülnek csacsogni
a kórházak büféjében
vajon mi lehet a téma
elgurult fejek üdvözlik
testen maradt
különc ismerőseiket
vagy keresgélik
hiányzó testrészeiket
már ha hiányzik
én nem lelem az enyéimet
Plein airagyam gyúrja, dagasztja
s éjjelente kivetíti
a valószínűtlen plafonra
ködös képét a hajdanvolt
szép szavaknak
leselkednek rám egód csapdái
látom ahogy varázsolod
egyre csak varázsolod le a bugyit
ahogy idiótának ható mosolyod
elárulja hogy tudod csak te
vagy ilyen hatással mindenkire
hogy szuggerálod belém
a szülői ágyak és fürdőkádak
alkalmasságát a gimnasztikára
hogy téged nem lehet lenyűgözni
csak téged nem lehet lenyűgözni
elérhetetlen vagy s mégis
fekszel előttem a nap alakú
tálcán szőlőfürtökkel
kezed pihenteted az almán
s unottan konstatálod
hogy mindenki téged éltet
a reflektor rád világit
nemi szerved legfőbb ékességed
és egyetlen értéked árnyékot vet
kegyesen megrázod hajad
virágok lebegnek körül
pár percre mindenkit szeretsz
1. feladat- 10 legszebb szóra:
PunkmeseHaragok zúgására ébredsz révületedből,
s érsz egy újszerű tompaságba.
Előtted a tó jegén
tarajos punkok vívják harcuk fakardokkal.
A szálkák sebet ütnek,
de vér helyett lángok törnek elő
bőrük alól.
Fehér ruhás szüzek figyelik őket
sóvárogva a fa alatt,
mellükből kíváncsian les ki szívük,
testrészeik találgatják,
milyen is lehet egy
ilyen punk szervének lenni.
Vagy legalább a közelében heverni.
Hogy remeghet a térd,
minő izgalom
hanyagul áthajitani az üveget
a fejünk felett,
mekkora szabadság
nem viselni a gyöngy súlyát,
nevetve csontot törni,
járni a táncot zajzenére,
csókot váltani a padlóval -
csak anya siratná a kihullt fogakat.
2. feladat- megadott szavak: kockás, zárva, bolondHajnali életa kultúrház lépcsőjén ülve figyeled
a kockás kabátok forgatagát.
a tömegben néhány bolond
pislog és fordul párat saját tengelye körül.
szokatlanul sűrű az élet így hajnaltájt,
a közízlésnek túl zajos.
a kutyák is elnémultak meglepetésükben
zárt kapuk mögött kutatják a gazdi cipő sarkának
koppanását a macskakövön.
ártatlan cigicsikkek repülnek a talpak alá,
fél pár piros kesztyű fuldoklik a tócsában.
a meghökkent Hold elfelejti átadni helyét a Napnak.
Fuchs Aliz:
Crescit sub pondere palma
csoszogó halott
kimászik
kriptájából
botjával
sujt le rád
belepofázik
a varjú
oda a vetés !
kár !
szeme aszott
szivárványkék
benne homályos
könnycsepp kél
nézi a szarukötést
mily megkopott
anyag
simul
e szellem alatt
kihullott
fogai
sárgultak
Istennek
Ó és Új
TESTAMENTOMABAN
kelve Pesten
1859-ben...
állj! vagy lő
az orosz
majd tolókocsiba
löki őt
igazi gyilkosa
lép elő
aranykalitkát
lóbálva...
halottas kocsi
kabinjában
utaztatta a hálátlant
hiába...
kelj fel !
halott
eljött az igazság órája!
szól Lucifer
lassan a testtel !
átkozod ?!
rozsatövis tetejére
ültetnéd
de fiktív az ok !
könyörületes Isten
megannyi fohásza
kevés hogy téged
elkerüljön
a büntetés
de ő primitív
és támadásra kész !
tévedhetetlenek
gyülekezetét
visitja össze ott
csupa tetszhalott
támad szellememre
figyelik
bírom-e ?...
nemes teher alatt
nő a pálmaeerdő
tudják-e
nekik
csupán
fenyvesük...
Csinger Alexandra:
Jeanne d'Arc
Bűntelen szüzek
Égnek a szívtelen tüzek
Lángjában.
Rozsdátlan kardok
Mélyednek az áldozatok
Húsába.
Ősz a fákon,
Vér a földön,
Virít az utolsó virág,
Sikít az egész világ.
ÚjságcikkLáng Zolika a napokban kap új szívet. A hét éves alsógyöngyösdi kisfiú kálváriája két évvel ezelőtt kezdődött. „Egy kora őszi délután történt – emlékezik vissza csókosszájú édesanyja. - Zolika kint kardozott az udvaron testvérével, Bandival, amikor hirtelen összeesett. Azonnal kórházba szállítottuk. A vizsgálatok kiderítették, hogy reumás szívizomgyulladása van. Kapott gyógyszereket, de két hónap múlva újra be kellett vinni a kórházba. Akkor az orvosok már szívátültetésről beszéltek.“
Az anya éjjeleket sírt át elkeseredettségében.
Azóta sikerült donort találni. A család most már reménykedik és esténként közösen imádkoznak Szűz Máriához.
KajazófiaAzért édes-e a halva,
Hogy meg legyünk érte halva?
Mi a franc a falafel?
A holdat vajon ő falá fel?
Gondolja-e olykor a gnocchi,
Ezen a szűk exiten hogy jutok ki?