Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Év Irodalmi Alkotása: Jelige: Feketeszakáll

Arany Opus Díj 2013
KALÓZOK KÖNYVE
(gyermekversciklus)


(Kalózvers)

Szelíd ember a kalóz,
de hogy ha csak vakaróz‘,
mert amikor szeme viszket,
ipszilont nem lát, csak ikszet,
és amikor füle viszket,
hallja száradni a gipszet,
és amikor szája viszket,
húst nem enne ő, csak csipszet.

Bátor ember a kalóz,
vitorlával takaróz‘,
és amikor lába reszket,
odébbrúg egy fakeresztet,
és amikor szája reszket,
szörnyű hangot kieresztget,
és amikor keze reszket…
inkább ne várjad te ezt meg!


(Mit lát a kalóz az árbóckosárból?)

Látóhatár színaranyát,
ezüstszárnyú madarakat,
felhők dús hajába ahogy
néhány villám beleragad.

Látja a cápák fogsorán
megcsillanó nyári napot,
haját összekócolgatják
későnkelő fuvallatok.

Tengerbe lebukdácsolnak
hajnaltájban a csillagok,
látja: a delfinek hátán
gyémántívű titok ragyog.


(Csak igazságosan!)

Osztozkodunk a kincsen,
nézeteltérés nincsen.
Tiéd ez az üveggyöngy,
enyém a gyémántgöröngy.

De szép ezüst nyakláncok,
rajtuk napfény jár táncot!
Ragyogó régi érmék,
a zsebembe is fér még!

Nekem az aranypénzek,
te meg örülj a réznek,
tiéd minden facsavar!

Ez a gyűrű de pazar,
felhúzom és nem zavar,
szépen csillog, jól nézd meg!


(Kalózdal)

Éjfekete zászlónk lobog,
döngenek a harci dobok,
a hajónkat szél röpíti
át a széles tengeren.

Szívünk vad ritmusra dobog,
vár ezer izgalmas dolog,
aki bátor legény, csakis
az jöjjön el énvelem.

Kincses sziget, merre vagy?
Tengeristen, el ne hagyj!
Nincs olyan, mit nem merünk,
jószerencse, tarts velünk!


(Osztályunk kalózai)

Nagy kalóz Geréb Jenő,
van benne elég erő.
Nem éppen szerény: ez ő,
ágyúval verébre lő.

Nagy hajós Hullám Lajos,
csak kicsit utálatos.
Sosem ad kölcsön radírt,
rajzolgat rögtön, ha írt.

Nagyétkű srác Darab Pál,
folyton rág vagy harapdál.
„Kalóz legyek? Maradj már!
Minek nekem aranytál?”

Kalózlány Erő Amál,
fegyvere: merőkanál!
Ingére is kivarrta:
„Most én jöttem divatba!”

Padtársa Habart Irén,
ő a dunaparti rém,
haja rozsdás, mint a fém,
nem védi napozókrém.

Filmet néz Szerep Bence,
Sandokan a kedvence,
csíkokat húz kezére
a tigrisek vezére.

Sírdogál Pityerg Mihály,
kérdi Mariann: „Mi fáj?”
Faggathatja a Misit!
Misi folyton hamisít!

Nézd csak azt a Vad Rozit,
vonalzóval kardozik,
és amikor áll a bál,
apró radírral dobál!

Azt kérdezi Gál Tamás:
„Mi legyen a ráadás?”
Győzelem, mi lenne más?
Ám előtte: „Támadás!”


(Hét tenger ördöge)

Földrajzon a tábla előtt állva
Perecke Bence így vélekedett:
„Tudom én, hogy amit mondok: dráma,
nincsenek e térképen tengerek!

Se Fekete, Földközi vagy Sárga,
s eszembe juthatna még rengeteg…
Azt gondolom én, tanár úr drága,
jól felelnem emiatt nem lehet.”

Mosolygott a tanár, pirult Bence,
mert a földrajz bizony nem kedvence,
egész mással töltötte az estjét.

„Fiacskám, ön rossz helyen keresgélt,
Csallóközben, hiába is fárad,
akkor van tenger, ha Duna árad.”


(Féllábú Dzsó)

Féllábú Dzsó rettegett kalóz volt,
talán még saját magától is félt.
Ha fotózták, oly szívesen pózolt,
bár a mosolya nem sok jót ígért.

Rengeteget rabolt, semmi kétség,
úgy vélte, a kalózok szerények.
„A takarékosság fél egészség.
Én például féllábon megélek.”


(A titkos térkép)

Annyira titkos e térkép,
hogy én már nem értem végképp.
Északra menjek: ez így jó?
Ott vár egy tengeri kígyó?

Vág-e majd mosolygós pofát?
Vagy rögtön tüzeket okád?
És amerre a láng mutat,
arra folytassam az utat?

Meglesz-e a kincses sziget?
Mitől kap a kutyám szagot?
Ez üt a fejembe szeget.

Van-e oly csillag, mely vezet?
Vigyek-e magammal vizet?
S aranyat lelek vagy rezet?


(Süllyedünk!)

A kormánynál Vén Kenéz pipáz,
nem marja bánat, nem gyötri láz.
Száll a füst, mint sóhaj szerteszét:
„Itt már hiába a szentbeszéd!”

Az ember azt gondolná szinte,
emelkedik a tenger szintje,
s a fémes kék-fehér habok
lesöprik az égről a napot.

Pedig csak egy apró reccsenés,
a fedélzetre víz freccsen, és
sóhajtva süllyed el a bárka,
várja lent egy titkos találka.


(A hajótörött éneke)

A láthatárt kémlelem:
szerencsémet nem lelem.
Jöhetne egy vitorlás
éppen szembe énvelem!

Jött egy: nem vett észre, nem,
hiába szállt vészjelem.
Vész van: megfogyatkozott
az édesvíz-készletem.

Egy lakatlan szigeten
is kikötnék szívesen,
de nem esik rajtam meg
tengeristen szíve sem.


(Mit ír a kalóz horoszkópja?)

Aki Bak, ma bakot lő,
szódát iszik Vízöntő,
tengerre szállhat a Kos,
a Skorpió harapós.

Halak nem fog halakat,
a Bika csak halogat,
ikrát esznek az Ikrek,
a Rákot légy csípi meg.

Kit Oroszlán ingerel,
Szűz jegyben nagy kincsre lel,
Nyilas ma békés legyen,
ne álljon a Mérlegen.


(Amália kincsei)

– Amáli néni, mit rejt a ládád?
– De meglepődnél, öcsém, ha látnád!
– Kincseket? Azt én sohase hinném!
– Ha kacat lenne, dehogyis vinném!

– Titokban talán kalóznak álltál?
– Öcsike, ebbe beletrafáltál!
– És minek neked a rablott holmi?
– Irigykedjen csak húgom, az Olgi!

– Van közte finom selyem és kelme?
– Másképp a dolog nem érdekelne!
– Van közte netán igazgyöngy, drága?
– Meg fog pukkadni nővérem, Klára!


(Sünteleki Móric bátorító kalózdala)

Irány észak, hol a medvék
jegesek s az ember kedvét
halburger és hideg kóla
dobja fel.

Délen kókusz nő a fákon,
tengerben fürdik az álom,
kardszárnyú delfinnel megküzd,
hogyha mer.

Tarts nyugatnak bálnaháton,
s büszke lennék rá, barátom,
ha meg nem rettentene e
furcsa táj.

Mesés kelet minden bája,
rád a világ hét csodája,
kettőre zárt kincseskamrák
kulcsa vár.


(A kalóz macskája)

Durczi macska ma hajnalban furcsát álmodott,
véget ért a hosszú és unalmas állapot.
Vitorlát bontottak újra, hát kalandra fel,
nagyot dobbant macskaszíve, ez épp megfelel!

Ám szemét kinyitva látta, semmi nem mozog,
hajójuk kikötve áll, s a kincsesdobozok
mélyén ásít az üresség, zászló nem lobog.
Ennyit ér a macskahűség? Ez komoly dolog!

Menni kéne, ezt nyávogja, innen messzi el,
de az egérrágta-bajszú gazda nem felel.
Egyre ritkábban koppan szúette falába,
csupán sóhaja száll ki a rút éjszakába.


(Kalózbál)

Délen, hol örökké nyár van,
részt vettem egy furcsa bálban.
Rémálomnak beillene:
ágyúdörej volt a zene.

Táncparkett? Hajófedélzet!
Ez még semmi! Tengerészek
táncot kivont karddal jártak,
s engem néztek tánctanárnak.

Amíg a térdük csapkodták,
fél szemük rajtam tartották,
őrizték a rumosmeggyet,

nehogy én is vegyek egyet.
Míg ők járták a kerengőt,
mégis loptam tizenkettőt.




 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Arany Opus Díj 2013
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Arany Opus Díj 2013:

Jelige: Együtt, egymásért

Hír értékelése
Értékelés: 2.68
Szavazat: 16


Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Arany Opus Díj 2013

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.19 másodperc