A Csallóköz hagyományos monda- és anekdota-anyagát meglehetősen hézagosan ismerjük. Elődeink figyelmét valahogyan elkerülték annak idején ezek a folklórműfajok, így aztán manapság különféle régi, eldugott publikációkból, adattárak mélyéből lehet valamit összesöprögetni belőlük. No és persze (mert ezt sosem késő!) megkísérelni a még ma élő szájhagyományt felgyűjteni. Jelen összeállításunk a tér ség monda- és anekdotakincséből kínál egy szerény válogatást, azzal a nem is titkolt céllal, hogy egyrészt megmutassa az itt lakóknak azt, hogy eleik a „hosszú téli estéken” mivel szórakoztatták egymást, másrész pedig, hogy a kutatóknak kedvet csináljon megpróbálkozni a Csallóköz mai prózai népköltészetének a feltárásával. Szájhagyomány tudniiillik ma is van, legfeljebb ma már nem Tündér Ilonáról vagy Mátyás királyról mesélnek egymásnak az emberek (talán arról is?), hanem valami egészen másról. Hogy miről is? Nos, ezt kéne a jövendő kutatásának kideríteni!