Üdvözöl a(z) SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA!
Hungarian Slovak 
 FŐOLDAL | TAGJAINK | ALAPSZABÁLY | TISZTSÉGVISELŐK | DÍJAINK | ELÉRHETŐSÉGEINK | SZPONZORAINK |
Opus - szlovákiai magyar írók folyóirata
Arany Opus Díj - főoldal
Jócsik Lajos-breviárium
Díjazottak
Szociális Alap
Opusonline
Szolgáltatások
· Híreink
· Rovatok
· Irodalomórák
· Rendezvények
· Pályázatfigyelő
· Kritikák
· Köszöntők
· Könyvajánló
·Fiatal Írók Köre
· Fiatal Írók Rovata
· Arany Opus Díj
· Jubilánsok
· Hazai magyar Lap-és Könyvkiadók ajánlata
· Képgaléria
· Emlékhelyeink
· Rólunk írták
· Hírek archívuma
· Linkajánló
· Keresés
· Jelentkezési lap
·Választmányi határozatok
Naptár
Március
Vas Hét Ked Sze Csü Pén Szo
  1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31  
Szavazás
Mit gondolsz a weboldalunkról?

Nagyon jó!
Elég jó...
Nem elég jó...
Nagyon rossz!



Eredmények
Szavazások

Szavazat 32991
Linkajánló
 Fiatal írók rovata: Kovács Csilla versei (mentor: Németh Zoltán)

Fiatal írók rovata 2009/2010Ősz dala

Suttog a szellő,
ősz ideért,
levél csörömpöl
a föld tetején.
Köd fehérlik
reggeli égen,
sárga levelek
napsütésében.

Gyermeki zajban
didergő ősz,
színes dallama
szívedbe tőrt
szúrva hallatszik,
s te nem menekülsz...


pár nap és karácsony


pár nap és karácsony,
kirakatra ég minden tekintet
s mi az üvegen túl van azt csodálod,
az üvegen-túli világot
s nem törődsz, azzal
hogy a fekete szivek,
nem olvadnak tán soha.
szépség, csend, s az égi dal, dallamok,
a szerelem izével átitatott gondok,
minden elődereng, s főleg ilyenkor,
mikor,
minden angyali, minden
s mégis savanyú
a szó, a mondat, mi elhagyja a számat,
ajkamat

pár nap és karácsony,
a születés ünnepe
a szigorú oroszlánszíveket megtöri a fény ereje
ilyenkor, talán.
s egy gyermek felkiált:
,,szállj, szállj vasmadár!
vidd Te hírül az igét,,
s a vének kortyolnák az élet vizét
ha nem lenne épp foglalt a kehely,
s e ünnepi hangulat
már el is szelelt

igazság


utamba kerül megannyi
tán el sem lehet mondani
annyi-annyi
szó és ítélet...

egyenesen állok mégis
tépi arcomat a szél is
én is-én is
félhetek...

játszik a hajammal az este,
ülök remélve és keresve...
szeretnek? szeretnek?
kéne tán sírni...

megjátszott arcokon kétség,
magasságba vonuló mélység.
tényleg? tényleg?
az élet ennyi...


Tudom, hogy…

Tudom jól, a semmi csupán semmi,
tudom, hogy az életben nincs olyan, hogy ennyi,
tudom, hogy tudni könnyű, élni a nehéz,
tudom, hogy tudod, hogy tudni kevés...

Tudom, hogy kérdés akad több ezer,
tudom, hogy a választ olykor meg nem lelem,
tudom, mit tegnap nem sejtettem,
tudom azt, hogy miért felejtem el.

Tudom, hogy nincs ki a kaput, kitárná,
tudom, hogy kint maradtam, sötét a kilátás
tudom, hogy Bob Dylan csodagyerek,
tudom, hogy én ő talán sose leszek.

Tudom, hogy itt az ideje, hogy tudjak állni,
tudom, hogy nem szabad a számat összezárni,
tudom, hogy tudni kell a semmiből valamit csinálni,
tudom, hogy holnap tudni fogom a semmit is csodának látni.


Mai nap


Reggel egy álom
Vagy három,
Megyek, s ez károm
Az ajtót zárom.
A kulcs a zsebben
Mi az új ebben?
Nincs kedvem
Ellebben.
Este várom
Jön az álom
Mámor
Soromat zárom.


Az a nap


Az idegen ég
olyan szép:
kék.
Felhővel ékesíti a szanaszét
folyó végtelent.
S látom most:
ahogy szint színre mos.
S jön az éj
Eltűnik a fény
Az égről a kék.
S szemedben keresem tovább
azt a láthatatlan lángolást.
Az oroszlánt, a babát
amit az égen leltem talán.
Talán,
s talán nem.
Csillag nincs,
Sötét a végtelen.


Kovács Csilla versei az ún. hangulatlíra elemeiből próbálnak építkezni: állapot- és természetleírások, melankolikus, nosztalgikus hangulatok keverednek verseiben. Ez a versvilág meglehetősen elhasználttá vált a 19. század végi magyar költészetben, és sajnos Kovács Csilla versei sem tudnak túllendülni az elhasznált versvilágon, hiszen verseiben „suttog a szellő”, „a köd fehérlik”, a karácsony a „születés ünnepe”, a versekből megtudhatjuk, hogy nehéz élni, s hogy „sötét a végtelen”. Ezek túlságosan is ismert és éppen ezért elhasznált képek, kijelentések, megállapítások, amelyektől jobb tartózkodni, hiszen mára publicisztikai közhelyekké váltak. Olyannyira közhellyé váltak, hogy büntetlenül nem építhetők versbe.
Éppen ezért kellene alapvetően módosítani ezeknek a verseknek az élményvilágán, nyelvi magatartásán, rímelésén. Mert nem attól vers a vers, hogy erőltetett rímeket helyezünk egymás alá – mint az a Mai nap című versben történik –, miközben elsikkad az igény, hogy egy vers rázzon meg, gondolkodtasson el, okozzon katartikus élményt. Ennek az igénynek a hiányában a költészet mérhetetlenül unalomba, önmaga fölöslegességének tudatába fullad.

(Németh Zoltán)





 
Kapcsolódó linkek
· Több hír: Fiatal írók rovata 2009/2010
· Több hír: szmit


Legolvasottabb hír ebben a rovatban:
Fiatal írók rovata 2009/2010:

Rigó Tibor versei (mentor Németh Zoltán)

Hír értékelése
Értékelés: 0
Szavazat: 0

Értékeld ezt a hírt:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz

Parancsok

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat

Kapcsolódó rovatok

Fiatal írók rovata 2009/2010

Ehhez a hírhez nem lehet hozzászólni.




Web site powered by PHP-Nuke
All logos and trademarks in this site are property of their respective owner. The comments are property of their posters, all the rest © 2005 by me.


Oldalkészítés: 0.18 másodperc