A Magyar Írószövetség elnöke ott volt a határon túli irodalom
napjainak megnyitóján és tanácskozásán a Szent István Művelődési
Házban. Az idei téma: Szerelmes földrajzok. A Kárpátok ölelésében
született versek, prózai és rímes vallomások a tájról;
Lengyelország-Magyarország. Ami az utóbbi témakört illeti, a
lengyel meghívottak sajnálatos betegségük miatt nem tudtak eljönni, ám
egyik-másik előadás (például Móser Zoltáné) megidézte a történelmi
és irodalmi párhuzamokat.
Mint Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke megemlítette, ez immár a tizedik találkozó. Más kérdés, hogy annak idején, kezdetben egy hétig tartott az irodalmi barátkozás, az utóbbi években viszont már csak 3 napig. Ennek oka, hogy a legjelentősebb támogatások megszűntek, a pénz alaposan lecsökkent, és ma a város, a megye, az egyház és a szponzorok hozzájárulásából erre a néhány napra futja.
Zirig Árpád vehette át a jelképes fakardot és a díjat Bobory Zoltántól (Fotó: Pati-Nagy Bence)
A hétfői nyitányon a Teleki Blanka Gimnázium tanulója, Virág Eszter Illyés Gyula: Haza a magasban című költeményét szavalta. Vasy Géza szerint ez az egyik legfontosabb hazafias vers, a fehérvári irodalmi találkozó apropóján pedig arról is beszélt, minden táj alkalmas arra, hogy bennünk megszépüljön, patinát kapjon. Azt kívánom, legyen minél több ilyen szellemi táj, tette hozzá.
Ahogyan korábban, az idén is a megnyitón adták át a Vár-díjat, a folyóirat irodalmi elismerését. Kimagasló irodalmi és irodalomszervezői tevékenységért a dunaszerdahelyi költő, Zirig Árpád vehette át "várvédőként" a jelképes fakardot és a díjat. Őszintén meglepődött, mert mint mondta, nincs hozzászokva a kitüntetésekhez. A Vár-díj pedig azért nagyon értékes és fontos számára, mert a hátterét nem szennyezi be a pénz. A díjátadás után rövid bemutatkozásra kértem.
- Kisebb-nagyobb megszakításokkal ötven éve foglalkozom irodalommal. A nyugdíjig földrajz-biológia szakos pedagógusként dolgoztam. A családom tipikus csallóközi, úgy is szoktak emlegetni, mint Csallóköz költőjét. Számomra ez a tájhaza, ám az érzelmi hazám a Kárpát-medence, és majd az előadásomban is részletezem, hogy a Kárpát haza fogalmát kellene megtanulnunk, mert ez az, amit itt a magyarságnak kijutott. Néhány cikkem miatt 1968-ban feketelistán voltam, akkor Erdélyben, a Délvidéken és néha az anyaországban közölték írásaimat. Aztán a rendszerváltás után sorban jelentek meg könyveim, legutóbb 2008-ban a Küszöbén a télnek című verseskötet. Fehérvárra hat éve hívtak először, igazi barátokra, alkotótársakra, nyitott emberekre találtam itt.
Az irodalmi napok résztvevői közül többen már régi ismerősök, évek óta visszajárnak. Köztük a Kassa melletti Buzitán élő Gál Sándor is, akit azonban jóval régebbi, több, mint 40 éves kapcsolat főz Fehérvárhoz.
- 1964-ben jelent meg első kötetem, az Arc nélküli szobrok, és akkor meghívtakide az Élő folyóirat nyilvános műsorára. Hatalmas élmény volt számomra a Csók képtárban rendezett Csontváry-kiállítás, aztán Vilt Tibor kisplasztika-tárlata a Szent István Király Múzeumban. Azóta rendszeresen meghívnak, vissza-visszajárok, a határon túli irodalmi napokból pedig csak kettőt hagytam ki. Úgy vélem, szükség van az ilyen személyes találkozókra, melyeket az írás, levelezés, internet nem pótolhat.
Hétfőn Bata János, Móser Zoltán, Szakolczay Lajos, Vasy Géza is elmondta előadását. Kedden és szerdán folytatódik az irodalmi eszmecsere és felavatják Wass Albert domborművét is.
