Jelige: Kékfény
Dátum: 2010. október 08. péntek, 09:29
Rovat: Arany Opus Díj 2010


JUDITKA TITKA


Juditka az unokahúgom volt.de nemcsak a rokonom,hanem a barát-
nőm is. Nagyon szerettem komoly,őszinte termeszetét,amit viszont
cseppet sem szerettem benne,az az volt,hogy nem volt benne egy
szikrányi önbizalom sem. Annyira nem volt,hogy a főiskoláról is
végleg hazajött az első szemeszter végén,még a vizsgák előtt,
mert a vizsgákra egyszerűen nem is mert elmenni,annyira nem volt
bizalma ahhoz,hogy meg tud ott felelni. Inkább hazajött,hogy el-
kerülje a szégyent. Hiába mondtam neki,hogy legalább próbálja meg,
aztán,ha nem sikerülnek a vizsgák,lehet azt ismételni,mások is
úgy csinálják. De Juditka nem hallgatott rám, végleg otthon ma-
radt és a falu óvodájában helyezkedett el,ahol boldog volt,mert
a gyerekek imádták,mint óvónőt és Ö is imádta őket,imádott min-
den gyereket.
- Nekem úgysem lesz saját gyerekem soha, - mondta nekem nem
egyszer, - mert én sohasem megyek férjhez. Csúnya vagyok, kinek
kellenék,meg aztán jól megvagyok én egyedül is,minek lenne nekem
egy férj?!
Juditka valóban nem volt szép, még csak csinosnak se lehetett
mondani,olyan nő volt,akiben a belső értékek dominálnak inkább.
Még otthon, a családjában is Nana volt a kedvenc,Juditka kisebbik
húga,aki csinos is volt,meg behízelgő-kedvességével mindenkit le
tudott venni a lábáról. Juditkából ezek a tulajdonságok teljesen
hiányoztak, én mégis öt szerettem kettőjük közül jobban,többre
tartottam az ö egyszerű Őszinteségét,mint Nana hízelgő kedvessé-
gét. Viszont én is úgy gondoltam, hogy férjhez talán valóban nem
megy Juditka,mert a férfiak nem nagyon szokták észrevenni az i-
lyen nőket, Juditka pedig nem volt azért annyira igénytelen az Ön-
bizalomhiánya ellenére sem,hogy bárki megfelelt volna neki férjnek.
Mégis férjhez ment Juditka, igaz,csak 28 éves korában,éspedig
e6y jóképű erdészhez, Andrishoz. Nekem ez az Andris sehogyan sem
tetszett, a behízelgő modorával inkább Nana mellett tudtam volna
elképzelni,de hát engem Juditka nem is kérdezett meg. Fülig sze-
relmes volt a férfibe és én láttam,hogy ebben a házasságban ö
lesz az alárendelt,a megalkuvó fél. Annyira ragaszkodott a fér-
jéhez,úgy igyekezett a kedvében járni,hogy még divatosan feltű-
nően is elkezdett öltözködni,amit azokelött sohasem tett és ami
nem is állt jól neki,mert a szép ruhák még jobban kihangsúlyoz-
ták Juditka jelentéktelenségét. Ha csak tehette,eljárt férjével
a közeli erdőkbe is. Férjének ez munka volt,neki viszont szóra-
kozás és boldogság,hogy ilyenkor is vele lehet. Amíg Andris a hi-
vatalos dolgait intézte az erdőn,Juditka rendszerint letelepedett
egy szép kis tisztáson,elővette rajzfüzetét és vázlatokat készí-
tett a valóban gyönyörű tájról,mert Juditka imádta a természetet
is és nagyon ügyesen rajzolt,sőt olajban is festett. Náluk otthon
minden kép öt dicsérte a falon,de nekem is volt tőle két szép ké-
pem,amit nagyon megbecsültem.
Juditka engem gyakran meglatogotott. Egyszer akkor jött hozzám,
amikor én az UFÓ MAGAZIN- című lapít olvastam éppen. Ez a lap o-
lyan eseteket közöl,amikor némely emberek állítólag űrlényekkel
találkoztak. Nevetve kérdeztem meg tőle,hogy hisz-e ö az ilyesmi-
ben, hogy más bolygókról valÓ lények vannak itt is közöttünk,vagy,
mint én,c8ek hírverésnek és feltűnni akarásnak tartja azt,ahogy
egyes emberek beszélnek arról,hogy ők hogyan találkoztak velük?
Mivel Juditka nem felelt azonnal,kérdően néztem rá és meglepődve
láttam,hogy elsápadt és reszket,
- fen nemcsak hiszek benne,hanem találkoztam is velük, - mondta
halkan.
- Micsoda?! - ugrottam fel Önkénytelenül. - Bolondot akarsz
belőlem csinálni,vagy viccelsz?!
- Komolyan mondtam, - felelte csendesen Juditka.
- Dehát...az lehetetlen!.Soha nem beszéltél róla! Most is
csak azért,mert kérdeztem...
- Szóval te se hiszel nekem?! - vette élesre a hangját szoká-
sa ellenére Juditka.
- Dehogyis nem...csak tudod,ez olyan hihetetlen...
- Kár volt szólnom neked is róla!  tudhattam volna,hogy te is
így reagálsz!
*- Dehát én hinni akarok neked! Tudom,hogy sohasem beszélsz
világba! Mondd el hát,hogy hogyan,hogy miként tÖrtént tulajdon-
képpen. . •
És Juditka beszélt. Ezt mondta el nekem:
- Tudori,hogy szeretem Andrissal a közeli erdőket járni. Amíg
ö a dolgát intézi,én legtöbbször leülök valami szép helyen és
rajzolok,tudod,az a mániám,hogy tudok rajzolni. Hát így volt ak-
kor is,amikor ez történt,hogy elmerülten rajzoltam,amikor egy-
ezer azt vettem észre,hogy furcsa,éles,fehéres fénnyaláb esik
rám felülről. Felnéztem csodálkozva és láttam,hogy csak egy kis
helyen van a fény,körülbelül egy méteres körzetben,kör alakban
körülöttem. Napfény nem lehetett   semmi esetre,borúlt volt az idő,
aztán'meg a napfénynek teljesen más szögből kellett volna jönni,
ha sütött volna is a nap és a fény színe is más volt. Hirtelen
megértettem,hogy most valami rendkívüli történik velem,valami
nagyon rossz és iszonyatos félelem kerített a hatalmába,de olyan
iszonyú,emit azelőtt mégcsak nem is sejtettem,hogy létezik! Or-
dítva akartam felugrani,hogy Andris nevét sikoltozva rohanjak u-
tána,de még nagyobb rémülettel tudatosítottam,hogy nincs hangom,
végtagjaim pedig egyszerűen nem engedelmeskednek! Valami bénúlat
volt rajtam és én rettegve tudatosítottam,hogy ezt az a furcsa
fény teszi velem,ami mindjobban elöntött...
Mikor magamhoz tertem,az erdőnek egy másik,a tisztáshoz közeli
helyén feküdtem a földön,pedig én nem mentem oda. Egyetlen pilla-
nat alatt eszembe jutott minden,a furcsa fény.a szörnyű félelem...
fes tudtam,hogy mialatt nem voltam magamnál,valami szörnyűség tör-
tént velem! Éreztem,hogy végtagjaim már engedelmeskednek,megjött
a hangom is. Ordítva ugrottam fel és sikoltozva,magamon kívül hí-
va Andrist,rohantam ész nélkül az erdőben,amíg el nem estem.A
kimerültségtől ottmaradtam a földön és csak sikoltoztam esze-
menten. Andris ott talált meg. Szaggatottan,hebegve tudtam ne-
ki csak beszámolni a történtekről,biztosan azért gondolta úgy,
hogy hirtelen megörültem és talán azért rázott meg úgy,hogy el-
estem megint. Rámkiabált,hogy ne beszéljek Őrültségeket,bizto-
san elaludtam ott a tisztáson és álmodtam az' egészet,aztán o-
lyan valosághü    volt az álom,hogy most igaznak hiszem! Nagyon
goromba volt velem Andris,soha azelőtt még ilyen nem volt,de
részben megértettem,hiszen én magam se hittem volna neki talán,
ha ilyesmit mond el nekem.
- Értsd meg,hogy igaz volt! - kiabáltam magamonkívül, -
értsd meg,hogy engem...elvittek!
- Micsoda?!  - hökkent meg mégjobban. - Elvittek?! Hová?! Kik?l
- Azt nem tudom,elkábítottak,de elvittek,aztán visszahoztak,
hiszen nem is ott tértem magamhoz,ahol azelőtt voltam,a tisztá-
son,hanem jóval odébb. Pedig én nem mentem oda,értsd meg! Ök
vittek oda! Az UFO! Az ürlények! És biztosan valamit csináltak
ott velem! Csak nem tudom,hogy mit! Megörülök! Én ebbe beleörü-
lök!
Hiába beszéltem Andrisnak,,nem hitt nekem,azt hitte,hogy hir-
telen megzavarodtam,azt mondta,hogy psihiaterhez kell mennem,
amíg valami nagyobb bajom nem történik. Szigorúan rámparan-
csolt,hogy ezt az őrültséget nem mondhatom el senkinek,hiszen
mindenki bolondnak hinne! Nem is beszéltem róla csak a családom
tagjainak,nekik is csak azért,mert nem tudtam indokolni azt az
iszonyú félémet másképpen,ami ezekután eluralkodott rajtam.
Nem mertem egyedül egy szobában megmaradni! Mindig úgy éreztem,
hogy azolíja valakik ott ólálkodnak állandóan körülöttem láthatat-
lanul és csak arra várnak,hogy megint egyedül legyek és ismét
elvisznek! Családom persze ugyanúgy reagált az elmondottakra,
mint Andris,a férjem,aztán közös erővel éppencsak hogy a dili-
házba nem akartak beutaltatni* Leszoktam hát róla,hogy erről ne-
kik,vagy bárkinek is beszéljek,magamban hordom ezt a szörnyű
titkot,de most,hogy ilyesmit kérdeztél,nem tudtam megállni,hogy
el ne mondjam neked. Állandó rettegés van bennem és nem tudok
megmaradni a félelemtől sehol egyedül! El tudod képzelni,hogy
mit állok ki,mennyit gyötrődök?! Néha már azt gondolom,hogy va-
lóban meg fogok örülni! Tudom,hogy megint eljönnek értem,érzem
és lehet,hogy akkor már nem is hoznak vissza! -
Ezután a vallomás után sürgősen beszélnem kellett Andrissal,
hogy valamit tenni kellenél
- Szóval neked is elmondta! Hiába beszélek neki,hogy ne te-
gye nevetségessé magát,meg engem is magával együtt! Diliházban
lenne a helye már régen! Még a szüleinek is ez a véleménye! -
tört ki Andris felháborodva,dühösen. - Neked mi a véleményed,
talán csak nem hiszel neki te is?! - tette hozzá gúnyosan.
- Én igazán nem tudom,mit higyjek ezekután. Juditka nem szo-
kott hazudni!...
- Hiszen nem azt mondom én,hogy hazudik,csak azt,hogy képze-
lődik! - dühöngött Andris tovább - Ugyan hány embert láttál már
a faluban,vagy a környéken is,akivel ilyesmi megtörtént?! Talán
csak ö lenne az egyetlen?!
- lehet,hogy vannak többen is, - mondtam én elgondolkozva,
.csendesen, - csak azok sem mernek beszélni róla,hogy ne higyjék
őket őrültnek...
- Ugyan,ne találgass! Terád jobban hallgat,kérlek,beszéld rá,
hogy menjen el veled a psihyaterhez. Talán így kigyógyulna a képzelÖdéseiből.Mert igymár nem lehet vele kibírni!
De Juditka velem sem akart elmenni.Azt mondta,rnjta nem segít or-
vos
Hónapok múltak el ós egyik nap nem érkezett haza a munkából.
Kolléga nője szerint már régen elindúlt,de haza nem érkezett meg,
Anoris nálam is kereste telefonon,de én sem tudtam róla. Akkor
persze,még azt gondoltuk,hogy csak elment valahová és később ha-
zakerül,de araikor éjjelre sem került elő,másnap jelentette férje
az eltűnését. Megindult a nyomozás Juditka után,de semmit sem si-
került kideríteni,semmi nyomot nem találtak,Juditka nyomtalanul
eltűnt! Én kétségbeesésemben megkérdeztem Andristól,hogytfaeszélt-e
a nyomozóknak Juditka titkáról,amit mesélt,hogy az erdőben tör-
tént vele,de Andris megbotránkozva azl£elélte,hogy nem mondatja
talán bolondnak magát! De engem nem hagyott ez nyugodni!Elmen-
tem én és elmondtam mindazt,amit Juditka elbeszélt nekem. Láttam,
hogy a nyomozó furcsán néz rám és talán bolondnak hisz,de aztán
csak annyit mondott kissé gúnyosan,hogy ök csak itt a földön és
földi emberek után tudnak nyomozni,űrlények után,vagy idegen
bolygókon nem,arra nincs meg a lehetőségük még ezideig. És ebben
igazat kellett,hogy adjak neki. Nem segítettem hát semmit azzal,
hogy elmondtam Juditka titkát!
A nyomozásf ttöl függetlenül még sokéig tartott,volt időszak,
amikor Andrist,a férjet is gyanúba fogták,hogy talán neki volt
érdekében eltüntetni a feleségét,mert időközben kiderült,hogy
Andrisnak szeretője volt Juditka mellett. Ez a szerető pedig nem
volt más,mint a kis sógornő, a Juditkánál 10 évvel fiatalabb,csi-
nos kis Nana. Családi botrány lett belőle,Andrist még szép,nagy
családi házukból is kidobták apósáék. Ezt a vádat később elejtet-
ték,mert semmi bizonyíték nem volt Andris ellen. És senki más ellen sem!
Mi minden elökerült a nyomozas soran, csak Juditka nem került elő!
5 év múlt el azóta,hogy Juditka eltűnt és én tudom,hogy már
soha többé nem látom. Eltűnt nyomtalanul,örökre és magával vitte
a titkát*







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=1052