Ha láttál vidrát holdfénynél fürödni

Zsákmányát szorítva osróként peregni

Látva gombszemének gyémánt ragyogását 

Tőle hold fényének irigy sápadását.

Ha hallgattad  egyszer is a nádasok  zúgását

Hínáros vízben a hal csobbanását

Hajnalok-hajnalán,  tündöklő napkeltén

Örömódát  zengő madarak énekét.

Ha éreztél mámort lelkednek legmélyén

 Mikor a láp mögött a Nap nyugodni tért

Vagy akár bánatot, hogy elszökött a nyár

S elvitte a rét virágillatát.

Ha érintette talpad a gyöngyharmatos rétet

És szedtél csokorba róla százszorszépet

Ha mindezen érzelem a lényedet átjárta

Úgy, rabul ejt e táj delejes  varázsa