Egyébként igazán
Dátum: 2007. szeptember 14. péntek, 13:36
Rovat: Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat 2007




                               
                            "...ez a búgó mormogás, e mozgás
                             kell a verseimbe nékem,
                             Hogy elmondja majd helyettem
                             Elmondhatatlan Életem, gyermeki
                             Életem, mely tudni semmit sem
                             akar s csupán
                             Sejtelmes dolgokat remél örökké." 
              
                                             (Valery Larbaud)             


(...tudom én jól
mennyire képtelenség lenne
érzékeltetni ennyivel
mennyire képtelenség lenne
leszűkíteni ennyire
satöbbi azt mennyit
vonaglottam én már
sivatagokban triplán
összetett mondatokban
- kopoltyúval...)

Egyébként igazán
nem kezdhetem a végén semmilyen panaszsikoly
illemszabályait, ha
óceánnyi a szárazság abból, ami kellene,
őserdőnyi a hózápor abból, ami nem kellene.
(Vajon más is igy van ezzel?
Lehet...
Csak az a baj, hogy engem az nem érdekel,
pedig könnyebb lehetne egy írásjelmenteset, egy
ékezetek nélkül is lemondót sóhajtani -
de én azt nem tehetem!)

Egyébként igazán
van, ami inkább előnyös, mint reménymentes,
igy képes elferdült jövőfullánkokra epedezve
várakozni, ha nem is lesz már
se mód, se idő bombákat hatástalanítani.
Egyébként igazán
az ördögök köreit sem kellene vargabetűkkel
megrögzötten bámulni, látni kellene, mennyire
bomlásnak indultak már közhelyeik, mennyire
haldokolnak már mennydörgetős megjegyzéseik.   
Egyébként igazán
elég lehetne néha egy kereszten kifeszítődni
vízszintesen, hogy alázatosan-kényelmesen lehessen
fásult-ingerszegény hétköznapokon kérődzeni,
mikor tényleg felesleges annyi vért kiizzadni -
a remény anélkül is többajtós,
a tudatok anélkül is hasadatlanok,
semmilyen kötelesség anélkül sem kötelező,
semmilyen délibábos megváltás anélkül sem
leleplezhető,
nem éri meg anélkül sem hányaveti karnevált
szervezni, a kicsorbult világok megünneplésére
anélkül is elég egy exkluzív parti,
szégyenletes anélkül is, hogyan hervadnak el
őszinteségek és bizalmak - hiába várják azokat
mosolyszünetek között a hatalmak.
Egyébként igazán
ennyire buzgón önnevelkedni is kár, továbbra is
zsákvászon-fonálnyi minden idegszál - jobb hát
igy beváltan toborozni a hogyanokat és miérteket,
törögetni a fejeket, közérthetővé tenni
a kérvényeket, meg persze
patikamérlegen tartani a vacogó öntudatokat -
tudatosan, hogy megtudhassuk megbízhatóan, van-e
elég súlyunk a végtelen felé kitartanunk, vagy
már csak legyinthetünk, mert a kitisztázatlan aduk
végleg lecövekeltek - ellenünk.
Egyébként igazán
annyira irodalomfüggő lehetek én már, hogy talán 
ezért a szedett-vedett életemért lélegezni is kár, 
de a temetésemre úgyis későn érkeznék, nem tartanám
már illőnek a gyásznéphez csatlakozni -
szerintem meg engem elég lenne egy fa alá elhantolni,
az összes összefércelt malőrt velem együtt
próbálni elfelejtetni.
Egyébként igazán
álmodtam én már magam elmegyógyintézetbe, aztán nedvesen
szuszogó, józanul sokktalan állapotban ébredve mégsem
nyugodtam meg, hogy otthon vagyok, igy is sokkal
több páncélgúny kellene ehelyett a vérlázítóan tömény,
szemellenzős odafigyelés helyett -
de erre sem tett, sem képzelet nem képes.
Egyébként igazán
arra tőlem még nincs felelet, útnak indultak-e már azok
a panírozott, vegyes salátával tálalt galambok, vagy
ez még tervbe sem vett.
Egyébként igazán
jó lenne arcomról ezeket az ecetcseppeket végleg
leszappanoznom, nekem azok nélkül is nyüzsög minden
gócpontom eszeveszetten, velük szemben minden
szellemtelen esemes esélytelen,
de rózsaszirmok hiába potyognának az égből felém,
nem hinném el, hogy nem érvényes többé a gravitáció
miattam - továbbra is kurzívval íródna minden
kíváncsiság nálam, a mágnesek ellentétes pólusai
vérszomjasan taszítanák egymást mérföldekre
kitartóan-bátran.
Egyébként igazán
a tengerek is csak képzeltek,
hullámserlegek sincsenek, én meg hazardírozom itt
a szárazföldön ezzel a jó kis ál-remeteséggel, és
állítólag még azt is kellene éreznem, hogy jól
érzem magam.
Egyébként igazán
én úgyis csak boldogtalanodom, ráncigálódom,
tépdesődöm, jó volna talán el is felejtődnöm,
úgysem hallgatja meg senki segélykiáltásom, én csak
tépelődő álarc mögötti tűnődéssé kreálhatok minden
rejtjelezett igazságot.
Egyébként igazán
alázatom nem annak szólt soha, aki azt elvárhatta
volna, pedig nekem nem is került volna sokba, de
nekem akkor csak egy vasmacska-akarattal elindított
torz mosolyra futotta.
Egyébként igazán
nem akadt még semmi komolyan torkomon, egyre kevesebb
a nettó depresszió is a rajtvonalon, de hogy melyik
testrészemnek van kódolatlanul is igaza,
azt még nem tudhatom.

Egyébként igazán
én nyaktól felfelé meg onnan befelé ficánkolok
sodromból kihozhatatlanul, és ott mintha tényleg jól
érezném magam - egyenletesen, mert rengeteget tudok
én már mögöttem, meg persze még több világkörüli
utazást a fejemben -
ebben a képzelet nélkül is kőkeményben.

(...tudtam én jól
mennyire képtelenség lett volna
érzékeltetni ennyivel
mennyire képtelenség lett volna
leszűkíteni ennyire
satöbbi azt mennyit
vonaglok én sivatagokban
egyre több tőmondatban
- egyre ritkábban kopoltyúval...)






A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=137