Anya-Haza, ez a két szó simogat,

szívet lelket befogad.

Bejártam a nagy világot,

kergettem egy ifjú álmot.

Mindig mindig tovább mentem,

a helyemet sosem leltem.

Láttam szultán baldachinját,

megmásztam a Himaláját.

Hallottam a tenger zaját,

dübörgő hegy tűzhányóját.

Mindig, mindig tovább vágytam,

bár mi selyem ágyban háltam.

Ha a napfény forrón sütött,

a vágyam még tovább űzött.

De ha volt egy nyugodt álom,

haza, tollas ágyra vágyom.

Árnyas erdő futó patak,

ez elringat, nyugalmat ad.

Bár hol jártam, bár mit láttam,

én csak mindig haza vágytam.

Hazám, hogy vagy köszönöm,

ez a boldog örököm.

Tárt karokkal mindig vár,

bár milyen szép a világ.

Hozd hát haza a tudást,

így gazdagítsd a Hazát.

Bárkit látsz majd rád köszön,

jó, hogy látlak, nagy öröm.

S ha sírhalmod keresztfája,

Hársfa lombnak egy-egy ága.

Bejárta a nagyvilágot,

végül itt lelt nyugodt álmot.

Hazám földjén pihenek,

olvasd el mit üzenek.

Szeress-szeress amíg lehet,

az élet egy rövid menet.