Előszó a vershez

     Eme vers első ránézésre, és elolvasásra egy átlagos versnek tűnik. Ám a sorok közt erős matematikai összefüggéseket lehet felfedezni. E vers, nem tévedés, egy másodfokú egyenletrendszer képlete alapján íródott. Minden szónak, és tagnak külön jelentése van. Ahogyan az alap egyenletnek 10 a megoldása, úgy az első két sor szótagszáma is legyen 10. A másik megoldása az egyenletnek pedig -11 => 11. Az ismert megoldó képlet alapján, ha egymás alá írjuk az egyenleteket, úgy rendezzük a belső tagokat, hogy egy mindig kiessen. Vagyis, ez a versben ott lelhető fel, hogy az első 3 szótag magánhangzói megegyeznek - kétsoronként. A magánhangzók úgy jönnek ki, hogy átírva a magánhangzókat ASCII kódra, majd Hexadecimális számrendszerből Decimálisba, majd ezeket összeadva megkapjuk az alap tagot.
     Másik fontos dolog a többi tag nagyság szerinti egymás utáni rendezése, ez a versben hol van? Ha megfigyeljük két egyforma tag jön az első tag után, de a harmadik tag előtt van egy szó, mely magánhangzóját átírva a már ismert módon számra, megadja a tag elő szorzóját. Egyszerűbben elmagyarázva: A vers első sora – Álomkép, csillagok. És virrasztok.  Itt a ’Csillagok’ és az ’És virrasztok’ szavakat nézve rájövünk arra, hogy a két szó egy tag, hiszen magánhangzói megegyeznek plusz a rím. De a ’virrasztok’ szó előtt van az ’És’. Ebből az ’É’ betűt átírva decimálisra kapjuk meg a harmadik tag elő szorzóját.
     Észre lehet venni emellett még azt is, hogy az első sor és a harmadik sor, valamint a második és a negyedik verssor, versszakonként ugyan azt az egyenletet képviseli.
     Feltűnhet valakinek az is, hogy bár az egyenletet állandóan egyszerűsítsük, még sem, esik ki, egyetlen egy szótag sem. Mi lehet ennek az oka? A válasz abban rejlik, hogy, mivel versről van szó és a versekben a szótagszámok kötöttek, ezért az egyenletrendszerbe állandóan becsúsztatunk a kiesett tagtól, egyel odébb lévő ASCII kódú tagot.
     A versben az egyenletrendszer nincs megoldva. Csupán a módszer van bemutatva.
     Maga a vers egy szerelmi problémáról szól, két ember közt. Legyen az egyik fél az első, a másik fél a második egyenlet. A matematika segítségével „megoldjuk” az egyenletet – a problémát, a szavak segítségével pedig versé alakítjuk a megoldást.
     Ez a vers az Örök vagy Júlia versciklus része.

     Tavaszi randevú

     Álomkép, csillagok. És virrasztok.
     Bárhogy ér, a végzet, már kivégzett
     a testem, s cafatok a dallamok,
     s a lelkem, ha érzett, már elvérzett.

     Gondolat, mi rólad, ha kiolvad,
     szorongat, hisz veled a kis kezed,
     a várad, s a vágyad, mely most támad,
     ha szádat, s a szíved megfékezed.

     A szívem, meghasad, majd szétfakad.
     A címem, ismered, és nem mered
     küldeni, pedig szalad,-na, de marad
     fürdeni, leveled, szívemben Veled.

                                                  2007