Török Elemér (1930–2006)
Dátum: 2006. június 30. péntek, 11:48
Rovat: Rólunk írták


Török ElemérSzabad Újság, 2006. 06. 15.

Pénteken búcsúztatták ismerősei, családtagjai, barátai, tisztelői a 76. életévében elhunyt Török Elemér felvidéki magyar költőt, publicistát. Török Elemér Leleszen született 1930-ban, a szeretett Bodrogközhöz élete végéig ragaszkodott. „A végvárak költőjének is nevezték”. A Három fiatal költő című kötetben jelentkezett az olvasó előtt Ozsvald Árpáddal és Veres Jánossal együtt.


Pedagógusként, újságíróként is tevékenykedett, volt azonban, amikor a kommunista rezsim általi eltiltás miatt munkásként kereste kenyerét. 1968-ban jelent meg a Fényért perelek című első önálló kötete, legutóbb – három évvel ezelőtt – Éveim fehér hava címmel lépett a költészet és az irodalom rajongói elé. Ebben a kötetben található Az álom álma című vers is, mely most Török Elemér gyászszertartásán is elhangzott Dráfi Mátyás tolmácsolásában. Szerkesztőségünk is ezeknek a soroknak a felelevenítésével fejezi ki tiszteletét Török Elemér emléke előtt.


Az álom alma

1
Tegnap alkonyatkor egy fapadon
ültem egyedül, kint az udvaron.
Jó volt a bíbor - alkonyi fénybe
meríteni arcom s nézni az égre,
hol sápadtan derengett az újhold,
arca szokatlanul szomorú volt.
Egy bagoly szállt le a háztetőre,
s azt huhogta:elmégy jövőre...

2
Uram azóta borzong a lelkem...
Mond, hát valóban el kell már mennem?...
„Igen gyermekem...De nincs miért félned...
Az idő lejárt, s én várlak téged...“

3
Itt ülök most is, magam a padon...
Rigók alkonyi füttyét hallgatom,
s mint égi szárnysuhogás, oly csendben
hangzik a szózat itt, a fülemben...

4
Tudom, akar, vagy nem akar, egyszer
a föld porába vegyül az ember,
s lelkét egy ár, egy erő, a sorsa:
időn kívüli űrbe sodorja.
Nincs ott se puszta, se domb, se hegy...
a lélek a semmi peremén lebeg...

5
Minden, mit nem érhetett el az ember,
álom volt s marad a végtelenben...
Én is mennyi szép álmot álmodtam
megboldogult ifjúkoromban

6
Ám a szép álmok mind elperegtek,
puha szárnyként tán most is lebegnek,
valahol messzi ködfellegekben,
de néhány talán itt lebeg bennem...
Talán életem is csupán álom,
s egyszer majd elszáll az álomszárnyon
egy ismeretlen csillagvilágba...
Vagyis az álom: az álom álma?






A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=16