SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA - Németh Zoltáné a Madách-díj

Szerdán a Zichy-palotában átadták az Irodalmi Alap díjait a tavalyi év legkimagaslóbb irodalmi teljesítményeiért. A legjobb magyar nyelvű kötetnek odaítélt Madách-díjat Németh Zoltán vehette át Kunstkamera című verskötetéért.

A hazai magyar termésből 21 kötetet terjesztettek fel a kiadók Madách-díjra, ebből választotta ki egy háromtagú bizottság – Jitka Rožňová költő, műfordító, Juhász Katalin költő, szerkesztő és Z. Németh István költő, író – a győztes alkotásokat.

Németh Zoltán Madách-díjjal jutalmazott verskötetét a Kunstkamera nevű szentpétervári múzeumban kiállított kétszáz éves embriópreparátumok ihlették. A szerző a verseknek nem adott címet, csak számot: mivel a múzeum anyaga megtalálható az interneten, a katalógusszámokkal együtt, a verseket összepárosíthatjuk az ihlető tárgyakkal. A kötetet a kezünkbe véve tulajdonképpen egy múzeumba lépünk be. Kiállítási tárgynak tekinthetjük a verseket is: a költő magát a lecsupaszított nyelvet teszi közszemlére. Az olvasóra bízza, miként gondolja tovább ezeket a rövid szövegeket.

Három kötet szerzőjét jutalmazták idén nívódíjjal, köztük a nemrég Talamon Alfonz-díjat kapott Szalay Zoltán Drága vendelinek című regényét. A szerző egy magát krónikásnak nevező szereplővel mesélteti el a történetet. Ez a krónikás azonban sok mindent hallomásból, hézagosan tud, vagy éppen kevésbé fontos dolgokat hangsúlyoz ki, míg a lényeges dolgokat elhomályosítja. Egy kitalált városban járunk, amely sokban hasonlít a kelet-középeurópai városokhoz, és egy fiatalember karriertörténetét követhetjuk, aki egy lap tárcaírójaként kezdi, majd egy párt kampányszövegeit írta, végül regényíróként is sikert arat, ám megúnja ezt a tevékenységet, és maga rombolja le saját nimbuszát.

Ardamica Zorán Örökországi és más történetek című novelláskötetében szintén magunkra ismerhetünk, hiszen részben mi is abban a sajátosan abszurd közegben szocializálódtunk, ahol a történetek játszódnak. Aki ismerős Losonc és Fülek környékén, konkrét személyeket is felismerhet a leírások, jellemzések alapján, de persze nem fontos, hogy név szerint be tudjuk azonosítani a szereplőket. A lényeg a színes tabló, amely a történetekből elénk tárul. A többszörösen kisebbségi, peremvidéki, kiszolgáltatott létforma állandó bizonytalansága fanyar humorral került megjelenítésre, mert a szerző szerint így talán elviselhetőbb az élet. Ráadásul gazdag nyelvi teret alkot, ahol a területi nyelvváltozatok mellett a nyelv társadalmi rétegzettsége is megjelenik.

A harmadik Madách-nívódíjas Thiele-Csekei Enikő, aki Filmkockák visszafelé című verskötetéért kapta az elismerést. A kötet legrövidebb versei háromsorosak, de nem hagyományos haikuk, nincs olyan érzésünk, hogy a szerző valamiféle szigorúan konkretizált mondanivalót zanzásít bennük. Inkább több kaput hagy nyitva, az olvasóra bízva az értelmezést. Az öt ciklusba rendezett versek egymásutánisága rendkívül érdekes: egy háromsoros után egy hosszabb következik, majd ismét egy háromsoros, és így tovább. Ez a szerkesztési mód sajátos lüktetést ad a kötetnek. Az egyes darabok persze önállóan is érvényesek, teljes értékű miniatűrök váltakoznak méretesebb versekkel, de sorrendben olvasva ugyanazt a jelenséget gyakran más-más aspektusból világítják meg.

Műfordításért idén két nívódíjat adott ki az értékelő bizottság, Pavel Vilikovský Egy igaz ember története című művét Garajszki Margit fordította magyarra, sikeresen megidézve Vilikovský jellegzetes atmoszférateremtő nyelvét és a szocializmus letűnt, ám nyomokban még mindig itt kísértő világát.

A másik műfordítói nívódíjat lapunk munkatársa, Vályi Horváth Erika kapta Ivana Dobrakovová Halál a családban című kötetének átültetéséért. A fiatal szlovák írónő elbeszéléskötetének főszereplői fiatal lányok, akik váratlanul, vagy fokozatosan sodródnak számukra ismeretlen helyzetekbe. A testiség, a szerelem, a lelki folyamatok, a kishitűség, a tapasztalatszerzés és a rideg valóság elleni védekezés egyaránt felbukkan a műben, csakúgy, mint a halál, az elmúlással való szembesülés. Vályi Horváth Erika fordítása nyelvileg sokszínű, és hűen közvetíti a szerző realista stílusát.
(juh)
Forrás: Új Szó