Dunaszerdahely. Szeptember 13-án tartotta a nyári szünet utáni első rendezvényét a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) a Fórum Kisebbségkutató Intézettel közösen a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Az esten az Emlékkönyv Turczel Lajos 90. születésnapjára című kötetet, valamint a Fórum Társadalomtudományi Szemle 3. számát mutatták be.

A Tanár Úr egészségi állapota sajnos nem engedte meg, hogy jelen legyen a tiszteletére szervezett rendezvényen. Hodossy Gyula, az SZMÍT elnöke azonban megnyitójában kitért arra, hogy közösen a Fórum Intézettel és az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága elnökével, Görömbei András professzorral, valamint Tarnóczi Mariannal, az MTA Határon Túli Magyarok Titkársága titkárával meglátogatják az ünnepeltet. (Erre tegnap került sor – a szerk. megj.)
Tóth László József Attila-díjas költő, az est házigazdája rövid beszédében megemlítette, hogy Dávid Terézen és Csontos Vilmoson kívül hazai irodalmáraink közül eddig csupán Turczel Lajosnak adatott meg ez a szép és jelentős írói évforduló.
Fazekas József, a Fórum Szemle főszerkesztője Duba Gyulának a folyóiratban megjelent dolgozatával kezdte beszámolóját. Az ala?pozó dicsérete címmel megjelent írás Turczel Lajos kritikusi munkáját ismerteti az 1950-es évek közepétől 1967-ig, Két kor mezsgyéjén című könyvének megjelenéséig. Szeberényi Zoltán Felelősség és anyagismeret című tanulmányában Turczel Lajos évtizedek óta figyelemmel kísért munkásságát összegzi, melyből megtudhatjuk, hogy kezdettől fogva szolgálatként fogta föl irodalmi tevékenységét, melynek legfőbb célja a (cseh)szlovákiai magyar irodalom kibontakozásának, fejlődésének támogatása, elősegítése volt. Beszámolója végén Fazekas József egy 1962-ben írt, Fábry Zoltánnak címzett levelet olvasott fel: „Egyre inkább gyengül bennem az az irodalmunk iránt érzett hit, amelyet – kételyeimen erőt véve – magamra vállaltam néhány évvel ezelőtt. Nem tudunk komolyan fejlődni, a dilettantizmusból kilábolni; amit egy darabig erőnek sejtünk, az egyszer csak szétmállik, és erőlködésnek bizonyul. Kevesen vagyunk, és mégis sok az ócska ember közöttünk: a kommersz-emberektől és karrieristáktól kezdve a bajkeverőkig minden árnyalatuk képviselve van.”
Mészáros András professzor, filozófus állította össze és mutatta be az Emlékkönyv Turczel Lajos 90. születésnapjára című kötetet, mely nem az ünnepeltről szól, hanem a tiszteletére íródott. Szerzői közt vannak volt diákjai, és olyan később végzett hallgatók, akik már csak a szellemiségét érzékelhették.
Mészáros András a kötet előszavában így vall tanáráról: „Az alább következő írásokkal a szerzők kilencvenedik születésnapjának alkalmából köszöntik a Tanár Urat. Ez a megszólítás nem illet meg mindenkit, aki valaha is katedrán állt. De megilleti azokat, akik szakmai felkészültséggel és emberi magatartásukkal foglalkozásukat hivatássá változtatták. És megilleti azokat, akik e hivatásuk gyakorlása közben nem önmaguk személyét, hanem a mindenkori diákot tekintették önmagában vett célnak. Turczel Lajos így értelmezte és így valósította meg az egyetemi tanár küldetését. Ezt a – prófétákat megillető – kifejezést alkalmazom, mert akkor, amikor ő került katedrára, és amikor ő vezette a Comenius Egyetem Bölcsésztudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékét, a magyar szakos tanárok képzése komoly elhivatottság-érzést követelt meg mind az oktatók, mind a diákok részéről. A humán értelmiséginek akkortájt olyan szerepeket is fel kellett vállalnia, amelyek ma már különálló szakmaként jelennek meg. Ezt az elhivatottságot volt képes elhinteni a Tanár Úr mindannyiunkban, akik diákjai voltunk valaha. És tette ezt nem az ószövetségi próféták dühével, hanem megértéssel, és enyhe iróniával.”
A rendezvényen számos tanítvány és pályatárs is jelen volt, többek között Mács József, aki megemlítette, hogy törékeny alkata ellenére Turczel Lajos bátor ember, tiltakozott a magyar iskolák egyesítése ellen. Jelen volt Popély Gyula, aki egykor Turczel Lajosnál írta szakdolgozatát. Gyüre Lajos elmondta, hogy 1955-ben ismerte meg tanárát az egyetemen, ahol négy évig az évfolyamvezetője volt, és gerincet, tartást adott az embereknek. Közvetlenségével, emberségével sok mindenen átsegítette tanítványait, és arra nevelte őket, hogy tanuljanak, hogy tanítani tudjanak.
NAGY ERIKA