Szűcs Enikő: Nem mondja ki a nevét
Dátum: 2007. október 05. péntek, 10:09
Rovat: Kritika


Szűcs Enikő kötetének írásai a (női) nemiséget problémának, nyitott játéknak fogják fel, amelynek lényegi eleme a műfaji és erkölcsi határok áthágása, a nemi eldönthetetlenség: „Amióta hiánylények vagyunk, nyüszítünk egymás nemisége után. Te a benned levő nőt keresed bennem én meg a bennem levő férfit. Nincs igazság, nekünk egy testben kéne megszületni.” Kísérletező, lázadó szövegről van szó, és ezért nagyobbak a kilengései is, kevésbé kontrollálja önmagát, cseppfolyós, lágy szövegei a szadista jelenetektől a sírós, szentimentális részletekig terjednek, miközben magukba építik a popkultúra egyes elemeit. Rengeteg az utalás a Nirvana, Madonna vagy a Deep Purple szövegeire, a Bizottságra és a Kispál és a Borzra.



Szűcs Enikő a nőiséget néha a legérzékibb formában idézi fel, a klasszikus férfi-nő kapcsolatba legmélyebben ágyazva: „Most már minden sejtem azért sikít, hogy tegyél a magadévá. Az első halál az első behatolás, aztán folyamatosan merülök el, nem élek, nem létezem, csak te vagy, aki betölt, igenis betöltesz avval a naggyal. Ezt akarja bennem az állat. Mert kell, mert belehalok és az eszméletvesztés határán állok. Csak az állat üvölt bennem és élvezek, a legjobb vagy. De mondani sem bírom, mert elér a »fekete fény«.” Vagy egy másik helyen: „Otthon vagyok és maszturbálok. (...) Narcizmusom kinövi a bőrömet, én meg szoktam nyalni az ujjam utána. Elképzelem, hogy újra élvezel, bennem, amitől megint kimegy az agyam, ahogy remegve dőlsz rám és összeszorítom a farkad, ahogy egy kígyó csavarodik rá belülről, sikamlós és engedelmes. Áramütéseket mérek rád, ahogy bennem elernyedsz. (...) De farkad selyme a végtelenségig felizgat, ahogy a számmal kényeztetem. Ahogy a torkomig nő és önkívületbe ringat. Ha nem élvezném, soha nem csinálnám. De élvezem minden pillanatát, ahogy kicsókolom az utolsó csöppig.”
A kötetben a megszokott prózai szövegtipográfiát minduntalan megszakítják a kurzívval vagy más módon kiemelt sorok, gyakran versek ékelődnek bele, néha egy-egy áthúzott vagy aláhúzott szó és sor is megjelenik. A szövegnek ezt a vizuális mozgását az érzelmek végletes hullámzása éppúgy magyarázhatja, mint a neoavantgarde szövegfelfogás vagy az ún. női írás formátlan, cseppfolyós, nedves, folyton változó létmódja. A szöveg stilisztikai nedvessége nemcsak vizuálisan érhető tetten, hanem szóhasználatában is: vér keveredik könnyel, hús agyvelővel, bél alkohollal, ürülék az ágy puhaságával. Az egymásba keveredő testek és tárgyak az identitás elbizonytalanításában érdekeltek. Itt lehetne megemlíteni, hogy a kötet címe Oscar Wilde-utalás: The Love That Dares To Speak Its Name – a szerelem, amely nem mondja ki a nevét, s tulajdonképpen a homoerotikus tematika és költészet egyik legismertebb kijelentése felé irányítja a figyelmet. A könyv címét pedig ennek alapján akár úgy is lehetne módosítani, hogy „Nem mondja ki a nemét”, mivelhogy a nem problematizálása, a nemi szerepek kijátszása érdekében űzött nyelvjátékokról van itt leginkább szó.
Szűcs Enikő könyvének merészségét, határátlépéseit, testtel és nyelvvel folytatott játékait monologikussága, egyes lírai, naiv szentimentális részei, gyakran az erőtlen filozofálgatások teszik kevésbé élvezhetővé: „Érzés van. Makulátlanul tiszta érzelmekről beszélek. A gyermeki szeretetről, és most már megölelnélek, mint aki először ölel, mint aki utoljára ölel. És most sírok, mert bennem valahol egyik »szememben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és cigarettára gyújt«. Valóban sírok. Bocsáss meg...” Vagy: „Szavaktól válik testté, ami kimondhatatlan, hozzád érve történik meg az igazság.” Vagy: „mióta az élet kagyló és tenger sikamlós nyála, / azóta hangokat adok ki, / fáradhatatlan és gyönyörű vagyok.”
Néha problematikus, máskor merész könyv.
Németh Zoltán

AB-ART, Pozsony, 2004






A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=187