2019. szeptember 24-én a dunaszerdahelyi Vermes-villa adott otthont a Tóth László 70. születésnapjára szervezett szimpóziumnak. A rendezvényre eljöttek írótársai, barátai, tisztelői. Az előadássorozat Hodossy Gyula, a SZMÍT elnökének köszöntőjével vette kezdetét, amikor is kifejtette, hogy mennyire sokszínű, tiszteletre méltó az ő munkássága. A szimpóziumon bemutatták Tóth László utolsó két könyvét, illetve a munkásságát bemutató Opus-könyvet is. A guillotine nyílása, avagy élet és irodalom című könvet (Kalligram) és az Opus-könyvben közölt recenziókat (SZMÍT) Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész és kisebbségkutató mutatta be, a Megkötni az időt - válogatott beszélgetés írókkal (Vámbéry Polgári Társulás) című napokban megjelent interjúkötetet pedig a fiatal prózaíró, Jancsó Péter.

 Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója  kitért arra is, hogy "Tóth Lászlót a magyar irodalmat szerető és olvasó közönség mindmáig elsősorban olyan, az ,,egyszeműsök” nemzedékéhez tartozó költőként, szerkesztőként, műfordítóként ismerhette meg, amely nemzedék tagjait annak idején nem egyszer „a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsáért vállalt felelőség teljes hiányával” vádoltak meg neves és mára névtelenné váló kritikusok és egyéb ítészek."
Kocur László irodalomkritikus a művelődéstörténészt köszöntötte Tóth Lászlóban, Z. Németh István költő, író pedig a gyermekirodalmi munkásságát domborította ki. Gróh Gáspár irodalomtörténész köszöntőjében kihansúlyozta, hogy "Tóth László versei a kezdetektől sokat ígértek, és költészete ezt az ígéretet valóra is váltotta. Érdekes és fontos költőből jelentős költő lett, hogy mára az legyen, aki. Minden jelzős szerkezetnél többet mondóan: költő. Akivel van reményünk otthonosabban lakozni a heideggeri értelemben fölfogott hazátlanságban is." Merva Attila műfordító a laudációját  személyes mozzanattal indította. "Tóth Lászlóval való (személyes) ismeretségünk aránylag újkeletű, abban a megtiszteltetésben részesültem ugyanis, hogy László lett az olvasószerkesztője annak a Habaj-kötetfordításnak, mellyel közel másfél évig küszködtem és bátran elmondhatom, hogy a költő és szerkesztő Tóth László meglátásai révén vált igazi verskötetté."
Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő köszöntője hangzott el utolsóként, amelyben megemlítette, hogy "Tóth Lászlót általában költőként ismerjük, pedig ő tkp. intézmény is: a magyar nyelvhaza ismert költője és a hazai (szlovákiai) magyar írásbeliség intézménye. Emlékezzünk: 1971 és 2018 között megjelentetett cca tizenöt önálló verskötetet s majdnem annyi mesekönyvet, írt színháztörténeteket, kiadott egy alapos dokumentumgyüjteményt a felvidéki magyarok 1945-49 közötti történetéről, tíz éven keresztül sikeres könyvkiadót működtetett Budapesten, 1990-ben, Régió címmel kisebbségtudományi lapot alapít, és alapítványt szervez a kisebbségi tudományosság támogatására, s folytathatnám. Valóban egy intézmény számára is elég lenne az a munka, amelyet a költői mesterség magas szintű művelése mellett az elmúlt fél száz év alatt elvégzett."