SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA

Szeptemberben

Iskolába ment a drága,
fürtöshajú kicsi lányka.
Alig bírta el a táskát,
de az isit nagyon várta.

Tolltartóját, vonalzóját,
bejelölte anyukája,
de a színes ceruzákat
hogy jelölik iskolában.

Töprengett a kicsi lányka
-Anyu, hallod, hogy csináljam?
A nevemet hogy írjam rá
a sok színes ceruzára?

Ihatok az üdítőmből,
ha órák közt megszomjazom?
Ehetek az uzsonnámból,
ha éhes lesz a pocakom?

A papucsos tarisznyámat
vajon hova akaszthatom?
És a táskám, mi lesz vele?
Iskolában hol a helye?

Ha bemegyek az osztályba,
hova üljek, mit csináljak?
Játszhatok még, vagy figyeljek?
-Nem is tudom mit is tegyek!

A sok kérdés válaszra vár.
Majd megtudod kicsi lányka!
Ha csöngetnek, s belépsz majd,
a mindentudó iskolába!