Szőrös Kő
Dátum: 2008. március 05. szerda, 10:23
Rovat: 100 éves a Nyugat


A „szőrös kő” összetétel Bettes István felvidéki költő egy 1990-es verséből származik, melynek címe: „A józan ész győzedelmeskedik”.



A lap első számainak élén – az akkori fiatal szerkesztők (Csehy Zoltán, Juhász Katalin, Polgár Anikó) jóvoltából – ott állt az ide vonatkozó idézet:

Szőrös kő szundikál
többé aligha ébred
nem éber
nem ember
– egyszerű szőrös kő…

Szőrös kő szundikál.

Bettes Pistának egyébként nem ez az egyetlen verse, melyben a „szőrös kő” metafora szerepel… Magam jó (és persze játékos) folyóiratcímnek tartom, ami nem utolsósorban figyelemfelkeltő is…
A több szerkesztőségi átalakulást, formaváltást megélt, évente hat alkalommal megjelenő, 13. évfolyamába lépett Szőrös Kő mindenekelőtt az egyetemisták–főiskolások lapjaként vált ismertté. Mivel persze a folyóirat a szélesebb olvasóközönséghez is eljut (Pozsonytól Budapesten át Kolozsvárig), a szerkesztői kihívás abban van, hogy mennyiben sikerül eleget tenni e többrétegű elvárásnak. Ennek fényében egészült ki az eddigi, Haraszti Mária főszerkesztése alatt állandósult lapszerkezet – az elmúlt két évben – további blokkokkal: a megmaradó Startkő és Kő kövön rovatok mellé (mely utóbbi esszéket, kritikákat és tanulmányokat tartalmaz, az előbbi pályakezdő alkotók műveit közli) felzárkózott egy, a színházi életet nyomon követő rovat (Kőszínház címmel) és egy olyan vissza-visszatérő rovat, mely a Szőr mentén nevet kapta. Ebben olyan írások szerepelnek, melyek kitekintenek az irodalom és a művészetek külterületei felé, illetve olyanok, melyek egyfajta tudománynépszerűsítő szerepet tölthetnek be. A Szőr mentén ezért a tág értelemben vett kultúra- és tudományköziség kérdéseit szem előtt tartva szerveződik.
A cserélődő-váltakozó blokkok mellett interjúknak és vitáknak is helyet biztosítunk (Kővendég, ill. Szőrözés című rovatok), hiszen ezek általában előbbre lendítik az adott tárgyról való gondolkodást. Voltak és lesznek természetesen a Szőrös Kőnek tematikus számai is (pl. 2007-ben: Kassák, Stúdió erté), melyekben egy-egy alkotó vagy probléma alaposabb, több szempontú körüljárására nyílt/nyílik lehetőség (Szőrelágazás c. blokkok). A szépirodalmi, Meglepő szőrösszeállítás c. rovat részeként vagy attól elkülönítve – szintén nem minden számban, de évente többször – fordításokat is közöl a lap, elsősorban nem klasszikus szerzők magyar nyelvre átültetett műveit.
Az AB-ART Kiadó által kiadott Szőrös Kőt – jelenlegi formájában – interkulturális lapként határoznám meg, bármennyire is hangzatos a jelző. Ezt szerzői gárdája és designja (Juhász R. József munkája) maximálisan alátámasztja. A szerkesztésekor persze nem felejtjük, hogy egy, a Felvidéken megjelenő folyóiratot bocsátunk útjára, tehát megpróbálunk itteni anyagokat is közölni. Ennek aránya változik, de hozzávetőleg a Szőrös Kőben szereplő írások 20-30 százaléka Magyarországról nézve „határon túli magyar irodalom”. A kritika- és tanulmányrovatokban is előszeretettel – de nem kizárólagosan – közlünk olyan eszmefuttatásokat, melyek tárgya felvidéki kiadó könyve. Ezek azonban nem különülnek el a többi anyagtól (remélhetőleg színvonalban sem). Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Szőrös Kő szövegterében felszámolódnak az ideológiai határok, ezért másodlagossá válik, hogy a szerző felvidéki, magyarországi, vajdasági vagy éppen erdélyi származású.

Az ismertetés kiegészítéseképpen egy kis adalék a „furcsa” rovatcímekhez. Röviden kifejteném, hogy honnan származik a Meglepő szőrösszeállítás mókás elnevezése, miközben fény derülhet arra is, hogy mi adta az ötletet. Hogy meglássuk ennek a példának a szépségét, most magától az irodalomtól kell elfordulnunk egy kis időre.
 A Meglepő szőrösszeállítás egy olyan mikroorganizmus magyarul visszaadott neve, mely az ausztráliai termeszek bélcsatornájában él (a biológiai szakirodalomban Mixotricha paradoxa címszó alatt található). Ez egy protozoa, mely egy mikrobákból álló közösség tagjaként a termeszek csáprágói által felőrölt faforgácsból vonja ki táplálékát. Richard Dawkins megfogalmazásában: „A mikroorganizmusok olyan gazdagon benépesítik a termeszek bélcsatornáját, mint maguk a termeszek a termeszvárat, és a termeszvárak a szavannát.” (Az Ős meséje. Zarándoklat az élet hajnalához) E találó hasonlat többszintű kapcsolatra utal, ám van itt egy következő szint is: a Mixotricha ugyanis szintén egy város. A kis lényt borító sok százezer szőröcskét sokáig csillóknak vélték a kutatók. Kiderült azonban, hogy a csillók korántsem azok, amiknek látszanak, hanem baktériumok, melyek teste egyetlen tekergő szőrszál. Ezek hajtják előre a Mixotrichát, mint ezernyi gályarab a bárkát. A dolog azonban még itt sem ér véget: a szőrszálakat egy másik baktériumfaj egyedei tartják, melyeket alig lehet elkülöníteni a Mixotricha felületének ismétlődő mintázatától. Máris levonhatnánk azt a tanulságot, hogy olykor bizony igen nehéz meghúzni a határvonalat a saját és az idegen között, ám a Meglepő szőrösszeállítás esetét nem (csak) ezért idéztem fel. Ahhoz, hogy még tisztábban lássuk, mi is zajlik itt, hozzá kell még tennünk, hogy az aprócska szőrszálak és tartó-baktérumaik nem élősködők. Feltehetően ez utóbbiak készítik elő a fát megemésztő cellulázt, s ezzel maguk a termeszek is jól járnak. Mármost ha még mindig nem mondunk le a tanulságról, akkor azt javasolnám, hogy azt az „együttélés”, az „együttműködés” stb. szavak mentén keresgéljük. Végső megfogalmazását azonban az olvasóra bíznám… Mindenesetre a Meglepő szőrösszeállítás c. rovat minden Szőrös Kő élén ott szerepel, egy többrétű közös munka eredményeként...]

H. Nagy Péter főszerkesztő







A hír tulajdonosa: SZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA
http://www.szmit.sk

A hír webcíme:
http://www.szmit.sk/modules.php?name=News&file=article&sid=292